Boga László - Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Maros (Budapest, 1986)
2. A Maros vízrendszerének és vízgyűjtőjének általános jellemzése
2. A MAROS VÍZRENDSZERÉNEK ÉS VÍZGYŰJTŐJÉNEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A Maros a Tisza legnagyobb mellékfolyója. Vízgyűjtőjének (1. ábra) kiterjedése 30 332 km2, amelyből mindösz- sze 1185 km2, a teljes vízgyűjtő 4%-a van magyar területen. Magának a folyónak mindössze 28,3 km-nyi torkolati szakasza esik hazánk területére és további 20,9 km-nyi szakasz határt alkot Románia és Magyarország között. Hazai területen egyetlen viszonylag nagyobb vízfolyást vesz fel, a torkolattól 30,9 km-re befolyó Sámson-Apátfalvi- főcsatornát, amelynek vízgyűjtője 1500 km2. A főcsatorna egyebek közt a határon túlról érkező Száraz-ér vizeit is levezeti. A Maros vízgyűjtő területének adatait a „Magyarország Hidrológiai Atlasza I. Folyóink vízgyűjtője 7. A Tisza” c. VITUKI kiadvány részletesen tartalmazza. A vízfolyás medrének adatait a VITUKI Vízrajzi Atlasz sorozat Maros kötete foglalja össze. A vízfolyás műszaki-hidrológiai jellemzését tartalmazó kötetünk — a vízrajzi adatokon túl — alapvetően e két kiadvány adataira épül. 2.1 Hidrogeográfiai jellemzés 2.11 Földrajzi leírás A Maros vízgyűjtőjének legmagasabb pontja 2033 m, a legalacsonyabb pontja a vízfolyás torkolati szelvényében 81 m. Az átlagos vízgyűjtőmagasság 420 m. A 200 m alatti, síkvidéki jellegű területek a vízgyűjtő 10%-át teszik ki, 65% esik 200—600 m közé és a 600 m felett elhelyezkedő vízgyűjtő egy része, a teljes vízgyűjtő 5%-a az 1200 m-t is meghaladja. A csaknem 800 km hosszban elnyúló vízgyűjtő terület a folyó alsó, Déva és a torkolat közötti szakaszán átlagosan 35 km széles, de a középső és felső folyás mentén se haladja meg átlagosan a 100 km szélességet. A hegységből lefutó vizek a Maros hosszú völgyén végighaladva jól kiegyenlítődnek. A vízhozam évi ingadozása a torkolat közelében 1:4,4. A vízgyűjtő éghajlati adottságaiban jelentősek a domborzati tagoltsággal összefüggő különbségek. A magassági különbségeket hűen követi az évi átlagos csapadék területi megoszlása: az évi csapadék sokévi átlaga a legalacsonyabb területeken, így a magyarországi vízgyűjtőrészben 550—600 mm, a legmagasabb hegycsúcsok környezetében meghaladja az 1200 mm-t is. A magassági tagozódással összefüggő területi különbségek az évi középhőmérséklet területi megoszlásában is jelentkeznek. A vízgyűjtő legalacsonyabban fekvő területei egyúttal a legmelegebbek is, ahol az évi középhőmérséklet 11 °C közelében van, a legmagasabb csúcsok környékén ennek értéke csak 4°C, sőt Gyergyóújfalunál 3°C. A Maros domborzati adottságainak a következménye, hogy az éves csapadéknak szüárd alakban lehulló, télen felhalmozódó részaránya a vízgyűjtő egészét tekintve jelentős, és a tavaszi nagyvizek, különösen az első tavaszi árhullám kialakításában a hókészlet szerepe meghatározó. 2.12 Vízhálózat A Maros a Keleti-Kárpátok nyugati lejtőjén 850 m magasan ered. A folyó három szakaszra osztható: A Felső-Maros a forrásvidéket elhagyva dél-északi irányban átszeli a Gyergyói-medencét, a Görgényi-hava- sok és a Hargita vulkanikus láncai és a Gyergyói-havasok között egészen a Maroshévíz-Déda-szorosig jut. Ott a folyó kelet-nyugati irányba fordul a Kelemen-havasok és a Görgényi-havasok közötti andezittömbökben kivájt mederben. Ezen a szakaszon a folyó nagy esésű. A Felső-Maros teljes hossza Dédáig 110 km, a vízfolyáshálózat sűrű9 sége itt 1,2 km/km . A Dédától Gyulafehérvárig összesen 266 km-es hosszúságú Középső-Maros előbb az Erdélyi-Mezőség és a Görgényi-havasok előhegyei között, majd az Erdélyi-Mezőség és a Küküllő-hátság között széles, helyenként 15 km-t is meghaladó völgyben folyik. A folyó medrét itt üledékes kőzetek alkotják. Folyási iránya előbb észak-déli, majd kelet-nyugati, végül ismét észak-déli. A Középső-Marosba csatlakozik a két legjelentősebb mellékfolyó, az 13
