Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)

1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.3 A területi jellemzés módja - 1.4 A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése segédleteinek használata

A „vízhozam hossz-szelvény" (2.2.1) segítségével — a közép- és nagy vízi hossz-szelvényhez hasonlóan - a többi segédlet mutatói a vízfolyás hossza mentén bármely szelvényre meghatározhatók. Ennek eredményei azonban — a korábbi két esettel ellentétben — erős fenntartással kezelendők, a tartóssági felületek kivételével.

A 2.2.2 és 2.2.9 segédleten tulajdonképpen három mutatót — a vízhozam tartóssági felületet, a vízhozam átlagos tartósságát és mennyiségi biztonságát ábrázoltuk. A napi vízhozam adatokból megszerkesztett „tartóssdgi felület” (2.2.2) a hasznosítható vízkészlet (vízhozam), a tűrési idő és a gyakoriság között állít fel háromváltozós kapcsolatot. Leolvasható annak a gyakorisága, hogy a vízhozam legalább r napig nem ér el egy adott értéket, vagyis egy ilyen vízhozamot igénylő vízhasználónak minimum ennyi ideig el kell viselnie (tűrnie) bizonyos mértékű vízhiányt. A t tűrési idő nem folyamatos, hanem az időszak valamennyi vízhiányos részidőszakának összege.

Mekkora lehet például a Benta-patak tárnoki szelvényében az a vízigény, amelyet az évek 90%-ában úgy akarnak kielégíteni, hogy egy év alatt csak 1 napig legyen vízhiány. A 2.2.2 segédletről leolvashatóan csak igen kis vízigényt engedhetünk meg: az R=10% megnemhaladási gyakoriságú (ez felel meg 90%-os meghaladási gyakoriságnak), t = 1 nap tűrési idejű vízigény maximum 0,034 m3/s, azaz 341/s lehet.

Ugyanezen a segédleten szaggatott vonallal ábrázoltuk a Benta-patak tárnoki szelvényében a vízhozamok átlagos tartósságát és az itt jelentkező esetleges vízigény mennyiségi biztonságát.

Az „átlagos tartósság” (2.2.2) görbéről leolvashatjuk, hogy az év hány százalékában számíthatunk egy adott vízhozamnál többre.

Például legalább 0,15 m3/s vízhozamra az év 84%-ában, azaz összesen 306 napig számíthatunk a 2.2.2 segédlet szerint a Benta tárnoki szelvényében.

A „mennyiségi biztonság” (2.2.2) görbéről azt olvashatjuk le, hogy a vízfolyás adott szelvényében milyen biztonsággal lehet egy bizonyos vízigényt egész évben kiszolgálni.

Legyen ez a vízigény a Benta-patak tárnoki szelvényében ismét 0,15 m3/s. A vízszintes tengelyen ehhez 93%-os mennyiségi biztonság tartozik, azaz évi vízigényét csak 93%-ban tudja kielégíteni a vízhasználó. A mennyiségi biztonság természetesen mindig nagyobb, mint az ugyanahhoz a vízhozamhoz tartozó átlagos tartósság; hiszen az utóbbiban nem vesszük figyelembe az adott — esetünkben 0,15 m3/s — vízhozamnál kisebb hozamokat.

A „vízigény kielégítésének aránya” (2.2.3) segédlet az éves vízszolgáltatás biztonságát jellemzi éves kiegyen- lítésű tározó használatának feltételezésével. A segédletről leolvasható annak a kockázatnak a mértéke, amellyel az éves vízigény valamely hányada kielégíthető.

Legyen például a Benta-patak tárnoki szelvényében az éves vízigény 0,15 m3/s, azaz 4,7 millió m3. Keressük azt, hogy e vízigény legalább 90%-a milyen biztonsággal elégíthető ki. A 2.2.3 segédletről leolvashatóan a megnemhaladási valószínűség, azaz a kockázat 25%. Tehát a vízigény kielégítése 75% biztonságú, a vízhasználónak 25%-os kockázatot kell vállalnia.

A „maximális vízhiányok" (2.2.4) segédlet a vizsgált szelvényben jelentkező vízigény esetén fellépő esetleges vízhiány maximális tömegének valószínűségét mutatja be.

Kíváncsiak vagyunk például arra, hogy milyen valószínűséggel számíthatunk a Benta-patak tárnoki szelvényében legfeljebb 300 ezer m3 eseti vízhiányra, ha a vízhasználó egész évben átlagosan 0,15 m3/s vizet igényel. A 2.2.4 ábráról leolvasva 0,76 megnemhaladási valószínűséget kapunk, azaz az évek 76%-ában 300 ezer m3-nél nagyobb vízhiányra nem kell számítanunk, az évek 24%-ában ennél nagyobb vízhiányok is előfordulhatnak 0,15 m3/s-os vízigény esetén.

A „vízhiány tömegek összege" (2.2.5) segédletről az egész évben összesen jelentkező vízhiányok összegezett tömegének valószínűségére kapunk tájékoztatást a vízigény függvényében.

Például mi a valószínűsége annak, hogy a Benta-patak tárnoki szelvényében a 0,15 m3/s vízigényű vízhasználónak nem kell 300 ezer m3 vízhiánynál többel számolnia? A 2.2.5 ábráról leolvasható, hogy ez a valószínűség 0,58, vagyis az évek 58%-ában számíthat maximum ekkora vízhiányra, az évek 42%-ában ennél többel kell számolnia.

A 2.2.6 „vízhiányok maximális időtartama” segédlet azt mutatja, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy adott vízigény esetén egy bizonyos időtartamnál hosszabb vízkorlátozással nem kell számolni.

Például keressük a Benta-patak tárnoki szelvényében jelentkező 0,15 m3/s vízigény esetén mutatkozó «maximum 50 nap hosszúságú vízhiány valószínűségét. A 2.2.6 segédletről leolvasva 0,80 megnemhaladási valószínűséget kapunk, vagyis az évek 80%-ában maximum 50 napos, 20%-ában ennél hosszabb vízhiányos időszakra számíthatunk.

A „vízhiányos időszakok hossza” (2.2.7) segédlet arról tájékoztat, hogy egy bizonyos vízigény esetén jelentkező legfeljebb adott hosszúságú vízhiány hányszor fordul elő egy-egy évben.

Hány 10 nap hosszúságú vízhiányos időszakra számíthatunk a Benta-patak tárnoki szelvényében 0,15 m3/s vízigény esetén? A 2.2.7 segédlet alapján 4,2 értéket kapunk, azaz sok év átlagában évente valamivel több, mint négy 10 napos vagy annál rövidebb vízhiányos időszakra számíthatunk.

16