Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)

1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.3 A területi jellemzés módja - 1.4 A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése segédleteinek használata

A „vízhiányos időszakok száma" (2.2.8) segédletről az egy évben előforduló vízhiányos időszakok számának valószínűségét tudhatjuk meg a vízigénytől függően, az időszakok hosszától függetlenül.

A Benta-patak tárnoki szelvényében például évi 10 vízhiányos időszakra 0,15 m3/s vízigény esetén a 2.2.8 segédlet alapján 0,84 megnemhaladási valószínűséggel számíthatunk. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy 0,15 m3/s vízigény mellett az évek 84%-ában maximum 10,16%-ában ennél több vízhiányos időszakra számíthatunk.

A „hasznosítható vízkészletek” segédletsorozat további nyolc segédlete az előbb ismertetett mutatókat az öntözési időszakra illetve augusztusra vonatkozóan mutatja be. A 2.2.11 segédlet a „különböző valószínűségű dekád középvizhozamok" értékeiről tájékoztat. A segédlet az év három, általában legszárazabb — július, augusztus, szeptember — hónapjának dekádjait jellemzi, kvázi-természetes állapotban. Az ábrán csak a kisvízi tartomány vízhozamait tüntettük fel.

Példaként keressük meg a Benta-patak tárnoki szelvényében az 1% megnemhaladási valószínűségű, július harmadik dekádját jellemző vízhozamot. A 2.2.11 segédlet alapján ez az érték 0,084 m3/s, tehát az évek 1%-ában ennél alacsonyabb, 99%-ában legalább ekkora lesz július harmadik dekádjának középvízhozama.

Az elméleti vízerőkészlet (3.1 segédlet)

A vízfolyások elméleti vízerőkészletét a potenciálisan hasznosítható esés és a középvízhozam szorzataként előállított — a teljesítmény nagyságára utaló — értékekkel mutatjuk be. A hasznosítható esést a vízfolyás medrének a Hidrológiai Atlaszban nyüvántartott legmagasabb pontjától számítottuk. Ezt a magasságot a 3.1.2-es „vázlatos völgy hossz-szelvény"-ről is leolvashatjuk.

A „vízerőkészlet hossz-szelvény"-en (3.1.1) az energiakészletet egy mutatószámmal jellemezzük, amely a hatásfokot nem veszi figyelembe. A mutató értékét 9,81 -dal szorozva kW-ban kapjuk meg a tulajdonképpeni energiatartalmat.

Példaként határozzuk meg a Benta-patak 30 km-es szelvényében az elméleti vízerőkészlet 50% megnemhaladási valószínűségű értékét. A szelvény helyének azonosítását a segédlet alján ábrázolt szelvényvonal segíti elő. A 3.1.1 segédletről 12 m3/s • m értéket olvashatunk le, azaz az évek 50%-ában a Benta-patak 30 km-es szelvényében maximum mintegy 120 kW vízeró'készlettel rendelkezik a patak.

A tározási nomogram (4.1 segédlet)

(csak kisvízfolyásokra)

A nomogram az alapállomás szelvényében megadja az itt létesíthető vízhasznosítási tározó teljesítőképességi görbéit, egyszer mennyiség, egyszer időtartam szerint elemezve az igények kielégíthetőségének biztonságát. Az ábrák függőleges tengelyén a fogyasztást, vízszintes tengelyén a tározó térfogatát, a két tengely között a meny- nyiségi illetve az időbeli biztonságot tüntettük fel. A három változó közül bármelyik kettőnek ismerete vagy fel- tételezése lehetővé teszi a harmadik meghatározását. A segédlet jobb oldalán látható „hossz-szelvény” a teljesítőképességi függvények hatályát egy arányossági tényező felhasználásával a vízfolyás teljes hosszára kiterjeszti.

Tározási nomogramot csak azokra a kisvízfolyásokra közlünk, amelyeken a domborzati és vízhozam viszonyok 1 millió m3-nél nagyobb térfogatú tározó létesítését teszik lehetővé. A nomogram használatát a Váli-viz példáján mutatjuk be.

Határozzuk meg például, hogy mekkora tározóra van szükség a Váli-víz 20 km-es szelvényében évi 5 millió m3 (0,16 m3/s) fogyasztás 99%-os időbeli biztonsággal való kielégítéséhez. Először határozzuk meg a 4.1 segédlet „hossz-szelvénye” alapján a Váli-víz 20 km-es szelvényére érvényes arányossági tényezőt: 0,83-ot kapunk. A 20 km-es szelvényben feltételezett évi fogyasztást elosztva az arányossági tényezővel megkapjuk, hogy ennek a fogyasztásnak a baracskai vízmérce-szelvényben 5 millió : 0,83 = 6,02 millió m3 fogyasztás felel meg. E fogyasztás 99%-os időbeli biztonságú kielégítéséhez a baracskai szelvényben 11 millió m3-es tározót kellene létesíteni. Most e térfogatot megszorozva ismét az arányossági tényezővel kapjuk azt a tározótérfogatot, amelyet a Váli-víz 20 km-es szelvényében kellene létesíteni az 5 millió m3-es éves vízfogyasztás 99%-os biztonságú kielégítéséhez; 11 millió m3 • 0,83 -9,13 millió m3. Az 5 millió m3-es évi vízfogyasztás kielégítésének mennyiségi biztonsága azonosnak vehető a baracskai szelvényben építhető 11 millió m3-es tározóból történő 6,02 millió m3 fogyasztás kielégíthetőségével, azaz 99,7%-kal. így a 20 km-es szelvényben létesíthető 9,13 millió m3-es tározóból hosszú idő átlagában 158 1/s szolgáltatható ki (0,16 m3/s • 0,997).

17