Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
II. Az egyes vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése - 1. A Dráva vízrendszere
szág határát a 225,0 fkm szelvényben (A Mura beömlésénél) éri el és a 68,0 fkm-nél (a Fekete-víz torkolata alatt) hagyja el. Vízhálózata az Alpok délkeleti részén és a Kárpát-medencében a Déldunántúli-síkságon terül el, A folyó- nak 24 nagyobb mellékvízfolyása van, amelyek közül a legjelentősebb a 454 km hosszú Mura. A Dráva magyarországi vízgyűjtőjének vizeit három nagy vízfolyás; a Mura, a Rinya és a Fekete-víz szállítja a Drávába (Lábra). A 37,4 km hosszúságú hazai Mura-szakasznak két jelentős bal oldali mellékvízfolyása van: a 37,4 km-nél betorkolló Kerka és a 1,2 km-nél beömlő Principális-csatorna. A Rinya torkolata a 164,2 fkm-nél van, a Fekete-víz pedig 1981-ig a 74,8 fkm szelvényben ömlött a Drávába. Az 1981. évi átvágás óta a Fekete-víz új torkolata a 82,5 fkm-nél van. A felsorolt mellékvízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzését külön fejezetekben tárgyaljuk. Az értékelés alapadatai A Mura—Dráva hazai vízgyűjtőjének műszaki-hidrológiai jellemzéséhez a szükséges hosszúságú és megbízhatóságú adatsorozattal a következő vízmérceszelvények álltak rendelkezésre: Mura, Letenye Dráva, Botovo* Dráva, Barcs Dráva, Drávaszabolcs Dráva, Donji Miholjac* Kerka, Tormafölde Cserta, Csömödér Principális-csatorna, Nagykanizsa Rinya, Babócsa Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu Fekete-víz, Okorág Fekete-víz, Kémes Bükkösdi-víz, Szentlőrinc A felsorolt szelvények közül kettő (a *-gal jelöltek) Jugoszlávia területén van. E szelvények felhasznált adatairól az illetékes jugoszláv vízügyi szervek megbizottaival előzetesen egyeztetés történt. A Mura—Dráva műszaki-hidrológiai jellemzéséhez szükséges segédletek és grafikonok megszerkesztéséhez — mivel a rendelkezésre álló szelvények adatai esetenként nem voltak elégségesek — a hidrológiai analógia módszerét alkalmaztuk. A felhasznált adatsorok jellemzése Az észlelések alapján rendelkezésre álló adatsorozatok szelvényenként különböző hosszúságúak voltak. A statisztikai feldolgozások előtt valamennyi vízállás ill. vízhozam adatsort homogenitási vizsgálatnak vetettük alá. (Ha a vizsgálat eredményei egyéb hivatalos forrásból rendelkezésre álltak, azokat mi is elfogadtuk.) Azoknál az adatsorozatoknál, ahol inhomogenitást jelzett a vizsgálat eredménye, lehatároltuk az adatsor homogénnek tekinthető szakaszát és a további vizsgálatokhoz csupán ezt hasznosítottuk. A hasznosítható vízkészletek jellemzéséhez a természetes állapotra vonatkozó vízhozam idősorozatok ismerete ill. azok statisztikai feldolgozási eredményei szükségesek. Ezek részben a Vízgazdálkodási Intézet 1979—83. közötti vizsgálataiból álltak rendelkezésre, részben pedig a jelen munka kapcsán álltak elő. A kisvízfolyások vízjárása vízfolyáshossz menti alakulásának jellemzésére kisvízhozam rögzítéseket végeztünk az illetékes vízügyi igazgatóság közreműködésével. 22
