Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
III. Fejezet. Trigonometriai magasságmérés
91 közt váltakozó páratartalom), a légnyomás, a levegő nyugalmi állapotát megbontó légáramlatok stb. Tekintettel arra, hogy e tényezők változását teljesen 'smerni és megállapítani nem tudjuk, de még ha tudnánk is, nem ismerjük összefüggésüket a refrakció megváltozásával, azért ezidőszerint nincs olyan általános érvényű törvényünk, mellyel a refrakció nagysága minden esetre szigorúan, vagy legalább erős megközelítéssel megállapítható volna. Ámde a geodéziában a szóba jöhető P és Q pontok magasságkülönbsége rendesen kicsi érték a PQ távolsághoz képest, vagyis az irányzáshoz tartozó magassági szög csupán csekély értékben, néhány fokban tér el Ótól. Ilyen esetekben a refrakciógörbe mindig elegendő megközelítéssel kör-nek tekinthető, a refrakció számértéke pedig, azonosnak vehető légköri viszonyok mellett, Biot szerint arányos a P és a Q függőlegesei közt levő ß szög felével. Vagyis a Biot-féle feltevés szerint , ß A k arányossági tényezőt refrakció-koefficiensnek nevezzük. A refrakció-koefficiensnek más értelmezést is adhatunk. Ugyanis r-rel jelölve a niveau-görbe, r'-vel a refrakciógörbe görbületi sugarát, áll az, hogy PQ = 2r sin p és PB = 2r sin j Tekintettel az a szög kicsi voltára, a PQ és a PB elegendő megközelítéssel egymással egyenlőnek vehető, tehát a fenti két egyenletből osztás útján a következőket kapjuk r sin p ^p r . ß ß sin — A Bioi-fé\c feltevés szerint tehát amiből következik, hogy / ß P-kk = 2~ ß k = -, r Vagyis a refrakció-koefficiens azonos a niveau-görbe és a refrakciógörbe görbületi sugarainak viszonyával.
