Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)

III. Fejezet. Trigonometriai magasságmérés

■pHHHggPp:

90

útja a levegőben nem egyenes, hanem görbe és pedig általánosságban olyan görbe, mely felülről nézve domború.

Tehát a P és Q pontok közt (//. ábra) a fénysugár útja nem a Pés Q pontokat összekötő egyenes vonal, hanem a vastagon kihúzott görbe vonal. Vagyis ha mi a Q pontot a P pontból látni akarjuk, akkor e görbe P-beli érintőjének irányából kell néznünk, illetve, ha távcsővel

irányítjuk be a Q pontot, úgy a távcső irányvonalának kell az előbbi érintővel összeesnie.

A fénytörés miatt mi a tárgyakat magasabban lát juk, mint ahogy azok a valóságban vannak. A látszólagos magassági szög (a), illetve a látszólagos zenittávolság (z) nem azonos a valóságos magassági szöggel (av), illetve zenittávol- sággal (ív), hanem attól kis szögben ((>) térnek el és pedig

«v-f Q

Z — Zv — Q

11. ábra. A refrakció hatása.

vagyis a refrakció a magassági szöget nagyobbitja, a zenittávolságot pedig kisebbíti.

A (J szöget a refrakció szögének, vagy röviden refrakciónak nevezzük.

A refrakciógörbe szigorúan véve nem síkgörbe, hanem térgörbe, vagyis nemcsak magassági refrakcióról, de azimutalis refrakcióról is szó lehet. Ámde a refrakció- görbének a síkgörbétől való eltérése csupán csekély értékű, olyan, amely csak nagyon kivételesen érheti el a mérhető nagyságot; ezért is nem volt szó róla a vízszintes mérések tárgyalásakor. A következő tárgyalásokban a refrakciógörbét síkgörbének fogjuk venni.

A refrakció szöge egyáltalán nem állandó. Értéke elsősorban a PQ irány térbeli elhelyezkedésétől, vagyis az a (illetve z) szög nagyságától függ. A refrakció szöge minimális értékű és pedig 0, zenitális irányzáskor (ha a — 90°, illetve z = 0), maximális a vízszintes irányzáskor (ha a — 0, illetve z = 90°).

A refrakció nagyságát befolyásolják továbbá mindama tényezők, melyek a levegő sűrűségi és egyéb fizikai állapotát megváltoztathatják, tehát a hőmérséklet, a chémiai összetétel (különösen az erős határok