Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
III. Fejezet. Trigonometriai magasságmérés
89 A számtani közép képzése csak akkor jogosult, ha az abban szereplő c-ék közt csak nehány tizedparsot kitevő különbségek vannak. Az 7. és 2. egyenletekből í=Hi=£/ ^________C2 — Cy Z/C azaz a fenti adatokból az állandó értéke számítható. Természetesen az állandó meghatározásakor nem elégszünk meg csupán egy értékkel, hanem a fenti művelet többszörös — egymástól függetlenül végrehajtott — ismétlésével több értéket állapítunk meg s végeredménynek azok számtani közepét vesszük. 7. Magassági szögmérés egy távcső-állásból. A gyakorlat egyes eseteiben megelégszünk kisebb pontossággal (például a tahimétriában), de megkívánjuk, hogy a mérés gyors legyen. Ilyenkor a magassági szöget csak egy távcső-állásban mérjük s az indexhibát vagy számítással vesszük tekintetbe, vagy igazítással any- nyira csökkentjük, hogy értéke kisebb legyen az elérendő pontosságnál. Az indexhiba nagyságát ugyanazon pontnak két távcső-állásban való észlelésével határozhatjuk meg s ez az indexhiba meghatározásának általános módja. Ha azonban a teodoliton jól igazított szintező libella van, akkor ennek segélyével a távcső irányvonala vízszintessé tehető s így az indexeken rögtön az indexhiba értéke leolvasható. A gyakorlatban az egy távcső-állásban való méréskor, a műszert előzetesen úgy igazítjuk ki, hogy vízszintes irányzáskor, magassági szög szerint haladó körszámoSas mellett az indexek 0° — 0°-ra, zenittávolság szerint haladó körszámozás mellett az indexek 900 — 90°, folytatólagos számozás mellett az indexek 0° — 180°-ra mutassanak s hogy ugyanakkor az indexlibella buborékja középen álljon. Ilyen módon igazított műszerrel, ha leolva-ás előtt a buborékot középre állítjuk, a magassági szöget 20" — 60" középhibával már egy távcső-állásból megkaphatjuk. 38. §. A refrakció és a refrakció-koefficiens. A levegő súlyos és összenyomható közeg lévén, alsó rétegei nagyobb sűrűségüek, mint a felsők. Úgy képzelhetjük, hogy a földet niveau-felületekkel határolt vékony levegőrétegek veszik körül, melyeknek sűrűsége valami ismeretlen törvény szerint folytonosan változik úgy, hogy a nagyobb sűrűségű rétegek alul, a fizikai földfelület közelében vannak. A különböző sűrűségű rétegek különböző törésmutatójúak, vagyis a levegő törésmutatója, nem homogén volta miatt nem állandó, hanem értékét folytonosan változtatja, megfelelően a légrétegek sűrűségi és egyéb fizikai megváltozásának. A törésmutató változása hozza magával azt, hogy a fénysugár
