Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
IV. Fejezet. A pontkapcsolások
64 15. §. A hátrametszés. 1. A hátrametszés alapelve. A hátrametszést Pothenot-fé\e feladatnak is szokás nevezni, de ezen elnevezés egyáltalán nem jogosult, mert első alkalmazója tulajdonképen Snellius volt (1624). Pothenotnak e pontkapcsolás kifejlesztése körül sem volt semmiféle különösebb érdeme. Az eddigi pontkapcsolási műveletekben legalább két ponton kellett szögmérést végezni, de viszont bármely további pont meghatározására két alappont elég volt. A hátrametszés lehetővé teszi, hogy egyetlen müszerállásból határozzuk meg a felveendő pontot, de csak akkor hajtható végre, ha legalább három ismert alappont áll rendelkezésre. Legyen A, C, B három, ismeretes — adott koordinátájú — alappont s P a meghatározandó alappont. Ha ^ a P ponton megmérjük a PA, PC és PB irányok közötti a és ß á. ábra. Hátrametszés. szögeket (5. ábra), akkor a P pont teljesen meg van határozva, tehát koordinátái a megadott koordináta-rendszerben számíthatók. A hátrametszést jól alkalmazhatjuk olyankor, amikor hozzáférhetetlen pontokból kell levezetni további pontokat 6. ábra. Hátrametszés.
