Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
V. Fejezet. A sokszögelés (poligonálás)
99 V. FEJEZET. A sokszögelés (poligonálás). 18. §. A sokszögelés alapelve. Jelölések. Tetszőleges számú pont relatív helyzetét sokszöge léssel (poligoná- lással) úgy lehet meghatározni, hogy a pontokat a vízszintes vetü- letben egyenes vonalakkal összekötjük s megmérjük /. a pontok /. ábra. Nyílt sokszögvonal. vízszintes távolságait, 2. az egyeneseknek egymással bezárt vízszintes szögeit. Például az 1. ábrán vázolt pontok relatív helyzetét teljesen meghatározzuk, ha megmérjük az 0,1 , 1,2, . . . , n — 1, n hosszúságokat és a fPl > fP‘2 » • • • * *Pn — 1 vízszintes szögeket. A pontokat összekötő törtvonalat sokszög-vonalnak, vagy poli- gon-vonalnak, az egyes oldalakat sokszög-oldalnak, vagy sokszögszakasznak (poligon-oldal, vagy poligon-szakasz), az oldalak egymással bezárt szögeit pedig törési szögeknek nevezzük. A következőkben a sokszögoldalakat „a“ betűvel fogjuk jelölni, indexképen melléje írva azt a két betűt, amelyek a sokszögoldal végpontjait jelzik. Például az i és i—1 pontok közötti oldal hosszúságát űi—j i -vei fogjuk jelölni. Természetesen az aa-1 és az a-,—x ; azonos mennyiségeket jelentenek, azaz a\ i—i = Qi—i i A törési szögeket (p betűvel jelöljük. Mivel minden szomszédos oldal egymással két szöget zár be (egymástól 360°-ban eltérőket), azért T
