Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
V. Fejezet. A sokszögelés (poligonálás)
100 szabatosabban meg kell jelölni, hogy a törési szög alatt a kettő közül melyiket akarjuk érteni. Bármely ponton a törési szög alatt azt a szöget értjük, amelyet a számozásban megelőző oldal leír akkor, ha a pozitív forgás értelmében a számozásban következő oldalba forgatjuk. Tehát az i ponton a törési szög fi = szög (i—1, i, i+1) vagyis a törési szögre nézve a baloldali irány mindig a számozásban megelőző irány (az i ponton az i—1, i irány). E definíció szerint a pontok megszámozása egyértelműen meghatározza a törési szögeket. A sokszögoldalak irányszögeit a betűvel fogjuk jelölni, mellé írva az irány két végpontjának jelzéseit. Például az i, i—1 oldalirányszögét «ü-j-el fogjuk jelölni. A sokszögoldalak nem lehetnek tetszőleges hosszúak. A rövid sokszög-oldalakat kerülni kell, mert rövid oldalak esetén, a pontjelzőnek és műszernek elkerülhetetlen külpontosságai erős hatásúak lehetnek. Külsőségekben a célszerű oldalhossz 150 m, a minimális 100 m, a maximális 300 m. Belsőségekben a minimumra szabályt felállítani nem lehet, mert itt a terep és a kilátási viszonyok esetleg egész rövid sokszögoldalakat tesznek szükségessé, de amint látni fogjuk, a belsőségekben éppen ezért egészen különleges szögmérési eljárásokat alkalmazunk. 300 m-nél nagyobb sokszög-oldalak a belsőségekben is elkerülendők, bár a hosszmérésre a körülmények kedvezőbbek. A törésszögekre nézve a legkedvezőbb, ha azok közel vannak 18(f-hoz. A sokszögvonalak megtervezésekor, azaz a sokszög-pontok kiválasztásakor, erre tekintettel kell lennünk. A sokszög-vonal, alakja szerint, lehet nyílt (7. ábra), vagy zárt (2. ábra). Különösen a nyílt sokszög-vonalak fontosak, azért elsősorban ezeket fogjuk tárgyalni. 2. ábra. Zárt sokszögvonal.
