Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
I. Fejezet. Pontok jelölése
I. FEJEZET. Pontok jelölése. 1. §. A pontjelölésről általában. A jelzőkaró. A vízszintes mérés szempontjából a pont és a függőleges egyenes azonos (aequivalens) fogalmak. A vízszintes mérésben bármely pont megjelöltnek tekinthető, ha fizikailag előállítunk egy függőleges egyenest, mely a ponton keresztül megy. A pontok megjelölése vagy ideiglenes — csak a mérés tartamára szóló — vagy végleges — azaz hosszú időre szóló — lehet. A végleges pontjelölés az elérendő célnak s a pont rendeltetésének megfelelően nagyon különböző lehet, fontosabb fajtáit az egyes felvételi eljárások tárgyalása alkalmával fogjuk ismertetni. A mostani fejezetben csak az alsó geodéz ia gyakorlat részletméréseiben szokásos ideiglenes pontjelölést, nevezetesen a jelzökaróval való jelölést részletezzük. A jelzökaró (1. ábra) puha, göcsmentes száraz fából, rendesen fenyőfából készül. Keményfát nemcsak a nagyobb súlya miatt nem alkalmazunk, hanem azért sem, mert tartósan deformálódik a nedvesség hatására. A jobb (gondosan készített) jelzőkarókat festés előtt, a károsan ható nedvességfelvételt megakadályozandó, impregnálni szokták kreozottal, cinkszulfáttal vagy olajjal. Külső felületének többszörös olajfesték-réteg- gel való bevonása egyrészt szintén a nedvesség behatolásának meggátlására való, másrészt arra is, hogy a jelzőkaró messziről könnyen felfedezhető legyen. Ez utóbbi célból két színnel fes- 1. ábra. A jelzőkaró. tik be; a régibb léceken a piros-fehér, az ujabbaI 0'50 m 20m-30m I ;0'10m 1_
