Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
IV. Fejezet. Távolságok meghatározása
korlatban csupán ütköző léceket használnak. A végvonásos léceket a komparáláshoz használt próba-alapvonalak megmérésekor alkalmazzák. A végvonásos léc végződését a 3. ábra mutatja. Az ütköző-léceket legegyszerűbb alakjában két, a léc tengelyére merőleges sik határolja (4. ábra.) E rendszer hátránya, hogy ferde tala36 4. ábra. Ütköző mérőléc sik végződéssel. jón a két lap nem a tengelynek megfelelő pontban érintkezik s igy az x-el jelölt méretek (illesztési hibák) elhanyagoltainak (4. ábra). Az illesztési hibákat csökkenteni lehet azzal, hogy a léc egyik saruját a léc hosszával egyenlő sugarú gömb felülettel határoljuk (5. ábra). A léc-végződésre, ütköző-lécek esetében, a legjobb megoldás, ha a léc két saruján egymásra merőleges élek vannak. A lécet tehát az * Ufközö mérőléc sik és gömb végződéssé). 5. ábra.
