Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)

IV. Fejezet. Távolságok meghatározása

37

egyik oldalán vízszintes, a másikon függőleges él határolja (6. ábra). A léceket a méréskor úgy kell egymáshoz ütköztetni, hogy mindig az élek közepe érintkezzék egymással. Ferde, egyenetlen talajon kővel, görönggyel támasztjuk alá az egyik lécet, hogy ezt a középérintkezést elérjük (6. ábra).

Ütköző mérőléc fekvő és álló, éllel.

6. ábra.

A gyakorlatban előfordulnak olyan lécek is, amelyek több darabból állanak és csuklósán összehajthatók. Az ilyen lécek azonban pontosabb mérésekre nem használhatók, mert a csuklók miatt szükséges játék következtében a léc hosszúsága a mérés alatt megváltozhatik. Hasonlóképen kerülendő az olyan lécek alkalmazása is, amelyeknek hossza, kis határok közt, a lécbe iktatott csavarrész segítségével megváltoztatható.

2. A lécmérés leírása.

A mérés végrehajtásakor a két lécen kívül kell még mm-re osztott, rövidebb (rendesen 2m-es) mérőléc, vagy mérőszalag (rendesen lOm hosszú, ú. n. zsebszalag).

A mérés az egyenes vonal kitűzésével kezdődik. A külső, mezei mérésekben elegendő az egyenes vonalat átlag 50 lépés távolban elhelyezett s az egyenes vonal egyik végpontjáról beintett jelzőkarókkal megjelölni. Pontosabb hosszmérések végzésekor, továbbá a városi hosszmérésekben az egyenes vonalat zsinórral jelölik meg. A zsinór célszerű hossza 200 méternél nem lehet nagyobb. Ha ennél hosszabb a megmérendő vonal, akkor rajta 200 méterenkint közbülső pontokat kell