Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
II. Fejezet. Egyenes vonalak kitűzése
4 A gyakorlatban az egyenes vonal kitűzése alatt nem az egyenes két végpontjának függőleges jelzőkarók lefűzésével való megjelölését értjük, hanem azt a műveletet, amikor a két jelzökaró egyenesébe azok közé, vagy azok meghosszabbításába újabb jelzökarókat helyezünk el. Az ilyen értelemben vett egyenes-kitűzés kétféle lehet a szerint, amint a kitűzendő pont a. AB egyenes meghosszabbításában, vagy pedig a A és B pontok között van. Az-eíső esetben a feladatot beállítással oldjuk meg, az utóbbi esetben beintéssel. A beállítást segéd nélkül magunk végezhetjük el. A beállítandó C, vagy D (/. ábrán felül) jelzőkarót magunk előtt könnyedén lógatjuk a levegőben s addig visszük jobbra-balra, mig a széleit a A és a ß 4 A________« B C D —ft _ ' ? ? n—rr~ KguaJÍJi^ f 4—2 A C D B CT—"O ........ W~ 1 *■ 2 I. ábra. Beállítás és beintés. karók közös szélső érintő síkjai irányában nem látjuk. Ha az egyenes több pontja tűzendő ki, azaz ha több jelzőkarót kell beállítani, akkor a beállítást az egyeneshez legközelebb állóval kell kezdeni. A beintéshez segéd is kell. A beintéskor elmegyünk az A, vagy a B jelzőkaró mögé 5—6 m-re; a beintendő karót a segéd veszi át s az egyenes megfelelő helyén könnyedén lógatva tartja. A A és a B szélső érintő síkjait nézve, addig intjük a beintendő karót, amig annak széleit fedésbe látjuk a A és a B érintő síkjaival. A beintést karunk felemelésével (s nem kiabálással), nagyobb távolságban kendő, vagy kis zászló lobogtatásával, esetleg füttyjelekkel végezzük. A beintésre is, meg a beállításra is, célszerűen felhasználhatjuk a kettős látcsöveket, ámde meg kell jegyeznem, hogy szabad szemmel is nagyon pontosan lehet elvégezni e műveleteket. 3. §. Kitűzés különböző vastagságú jelzőkarókkal. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a jelzőkarók különböző felszerelésekből származnak s ezért különböző vastagságúak. Ilyenkor a
