Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
II. Fejezet. Egyenes vonalak kitűzése
5 fedéssel való vizsgálat, ha azt az előbb tárgyalt módon végezzük el, helyes eredményre nem vezethet. A 2. és 3. ábra tüntet fel két jellegzetes példát. A 2. ábrán a A és B karók vastagabb karók, a beintendő C pedig vékonyabb. Ilyen 2. ábra. Egyenes-kitűzés különböző vastagságú jelzőkarókkal. esetben a A és a C karók szélei mellett kell elnézni s a C akkor lesz bent az egyenesben, ha mind a két széle mellett elnézve, a B karónál a ó kiállások egyformák. Ha a C karó a vastagabb s a A a vékonyabb (3. ábra), akkor 3. ábra. Egyenes-kitűzés különböző vastagságú jelzőkarókkal. a A-t valamely részén mesterségesen megvastagítjuk s ez által a feladatot az előbbire vezetjük vissza. A megvastagítást valami egyenes szélű tárgy hozzátartásával végezzük. 4. §. Kitűzés segédkarókkal, Az egyenes két pontja közé egy újabb pontot közvetlenül csak beintéssel lehet beiktatni, vagyie-csak úgy, hogy el kell mennünk a A, vagy a B pont mögé; segédkaró alkalmazásával a feladat beállítással is megoldható, de csak fokozatos közeledéssel, A 4. ábrán feltüntetett példán a AB egyenes szigeti szakaszán akarunk pontot kijelölni, de anélkül, hogy a szigetről távoznánk. A Sj karót közelítőleg az egyenesbe állítjuk s a S2-őt beintjük a S,yt egyenesbe, utána a S2 mögül a Sret intjük be a 5sß egyenesbe; e műveleteket addig folytatjuk, mig a S, mögül nézve a S2-őt a S, A egyenesben, a S2 mögül nézve a S^et a S,B egyenesben nem látjuk. A segédkarókkal való kitűzés alkalmazandó olyankor is, amikor a beintés közvetlenül nem végezhető el, vagy a nagy magasságkülönbség miatt (5. ábra, ahol a mélyedésben kitűzendő jelzőkaró nem nyúlik be J
