Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
I. Fejezet. A helymeghatározás és alapfogalmai
aequator 4. ábra. A niveaufelületek összehajlása. A niveaufellileteknek a sarkok felé való összehajlását (konvergenciáját) az okozza, hogy a nehézséggyorsulás értéke az aequalortól a sark felé nő (a legkisebb az aequatoron, a legnagyobb a sarkokon). A niveaufelület érintősíkját az érintési pont vízszintes vagy hotitehát a golyót mozgásba hozza az érintési pont felé. A niveaufelület kis darabja bárhol és bármikor előállitható, mert minden nyugalomban levő folyadék felülete niveaufelület. Előállítására külön műszerünk is van, az u. n. libella, melynek a geodéziai mérésekben fontos szerepe vjn. zontális síkjának nevezzük. (5. ábra). A vízszintes sik merőlegesen áll a függővonalra s természetesen a függőleges vonalra is. A vízszintes sik csak az érintési pontban „horizontális“, bármely más pontjában a függőleges irány már nem merőleges reá. A reá helyezett golyó, ha súrlódás nem volna, csupán az érintési pontban maradna nyugalomban, bármely más pontban mozgásba jönne, mert a reá ható nehézségi erő felbontható két komponensre, melyek közül az egyik a sik irányában hat, 5. ábra. A vízszintes sík és a vertikális.
