Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK

A Duna legalsó szakasza melletti Béda-Karapancsai tájvédelmi körzet egyik legér­tékesebb élőhelyén, a Belső Béda csatorna által körülvett erdőben is nagyarányú talaj- vízszint csökkenést és az erdő száradási folyamatát észlelték. (IV.-35. ábra) Az árvédelmi gát mentett oldalán lévő Belső Bédai csatorna vize a Dunával csak az árvizek idején lehet kapcsolatban a Duna anyamedrével. Felhasználva ugyanis a Duna erre a szakaszára vonatkozó 8-10 napos időelőnyű, megbízható előrejelzéseket, az ár­védelmi gát zsilipjével lezárt holtág vizét az árhullám megérkezése előtt lehet csak részben, vagy egészben leereszteni, majd az árhullám megérkezésekor az azonos zsili­pen keresztül lehet a holtágat friss Duna vízzel újra feltölteni. Ezen vízcsere azonban alig néhány napos vizmozgást biztosít és így a Belső Béda csatorna medre teljes mér­tékben kolmatálódva a talajvíztől elszigetelődött. A holtág különleges kettős „Omega” alakú kanyargós vonalozásának helyszínrajzi adottságai lehetővé teszik, hogy a holtág vázolt vízcseréjének folyamatát a talajvíz dú­sítására is felhasználjuk. A holtágban kiépített zsiliprendszerrel szakaszokra, kazetták­ra bontott meder kanyarulatait rövid keresztcsatomákkal összekötve olyan szivárogtató rendszer alakítható ki, amelyben a kolmatáció elkerülhető. Az előrejelzett árvíz megér­kezte előtt a legalsó kazetta részleges leürítésével jelentős vízszintkülönbség alakítható ki a rövid csatornával összekötött két kazetta között. Mélyen, a kavicsrétegig bevágott 86 IV.-35. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom