Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
sorozatával vízhozam hossz-szelvényeket kell, hogy felméijenek. Csak így biztosítható, hogy az ideiglenesen telepített adatrögzítő mércékkel néhány izolált csatomaszelvéay- ben a vízhozamok időbeni alakulásának generált időfüggvénye mellett az árvizek időpontjában a vízhozamok térbeli eloszlását is rögzítsük, azaz a csatornarendszernek a „pillanatnyi” vízhozam hossz-szelvényét felmérjük. A geodéziai és topográfiai felvételek a hullámtéri vízgazdálkodási viszonyok revitalizációját biztosító „fokgazdálkodási” csatorna-, tározó- és zsilip-rendszer megtervezésénél is kettős célt szolgálnak. A mért adatok segítségével kell a megtervezett, részben felújítandó, részben kibővítendő csatornahálózat vízszállítását elemző hidraulikai modell paramétereit, a mederméreteket, a medereséseket, a mederérdességeket meghatározni, azaz a számítógépi modellt a valósághoz illeszteni, kalibrálni (Zsufia, 1994). A kalibrálással elkészített modell igazolása, verifikálása a másik igen fontos feladat. A Duna a vízhozam hossz-szelvényének az árhullám idején végzett felmérésekor az ekkor észlelt árvízi vízállások alapján az illesztett hidraulikai, matematikai modellel ezen árhullám hatására a csatornarendszerben kialakult vízjárást szimuláljuk. A szimulált árhullámok időbeli alakulásait az ideiglenes mérceszelvényekben regisztrált idősorokkal, a víz csatornák menti „térbeli alakulásainak” szimulált vízhozam hosszszelvényei pedig ezen vízhozam hossz-szelvény felvételek adataival egyeztethetők és így ezen egydimenziós, nem permanens hidraulikai-matematikai modell igazolható, verifikálható. A kalibrált, majd kellő megbízhatóságot bizonyító módon verifikált modellel ezután a tervezett, kibővített fokrendszerre a Duna mai vízjárására jellemző utóbbi 30 év (lásd a kétszeresen élesített homogenitás vizsgálatnak előzőekben, a 175. ábrán bemutatott eredményeit) vízállás-idősorával szimuláljuk az egyes ideiglenes mérceszelvények vízhozam-idősorait. Ezzel előállítjuk a fokrendszerrel kialakítható, a hullámtér vízgazdálkodását megjavító strukturált sztochasztikus folyamat egy generált idősorát. Ezen szimulált vízhozam-, illetve vízállás idősorok Cramér-Leadbettcr metszékmódszerrel való statisztikai elemzésének az eredményei, a különböző Q; = y vízhozam, illetve H, = y szintekhez tartozó F(x|y) = p[^(Q) ^ xjQ; = y] 6.63 illetve F(x|y) = P[^(H)áx)Hi=y] 6.64 feltételes eloszlásfüggvények görbeseregei összevethetők az eredeti csatornarendszer század eleji vízjárásának ugyancsak ezen modellel szimulált adatsorának azonos jellemző grafikonjaival. A szimulált adatsorok a csatornahálózat által táplált tavak, tározók méretezését is szolgálják. A tavak egy részén az egyetlen fogyasztás a párolgási veszteség. A szabad vízfelszín és a talaj párolgásának különbségeként számított veszteség idősora a hőmérséklet észlelt adataiból ezen hullámterekre is számítható. A kiszámított párolgási veszteség havi összegeinek eloszlásfüggvénye alapján ezen tározók, illetve tározórendszerek üzemrendje és ezen üzemrendet jellemző tározó „viselkedés függvények” egyértelműen számíthatók. 83
