Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A hullámterek felszíni vízháztartásának elszegényedése hátrányosan befolyásolta a hullámtéri talajvizek helyzetét is. Az anyameder vizével közvetlen kapcsolatban lévő partmenti sáv felszínalatti vize nyilvánvalóan állandó kapcsolatban van a lesüllyedt vízszintekkel. A széles hullámtér távolabbi sávjain viszont a talajvíz elveszitette kapcsolatát a mellékágak, holtmedrek, tavak vizenyős területek felszíni vizeivel. Ezen felszíni vízfelületek fenékanyaga ugyanis a lelassult vízcsere következtében finom iszappal, agyaggal telítődött és így a mederfenekek teljesen kolmatálódtak. Például a Ge- menci hullámtér egyik legrégibb fokcsatornája, a Címer fok egyik szelvényében végzett beszivárgási vizsgálatok szerint a fenéken a beszivárgás gyakorlatilag 0 volt, 40 cm-rel magasabban a beszivárgás a finom homokokra jellemző értékeket mutatott, a szelvény parti felső szakaszán pedig a homokoknak megfelelő szinten állandó konstans értékű szivárgást lehetett mérni. Az erdő fáinak és a teljes élettérnek állapotát gyengítő jelenlegi talajvíz helyzeten talajvízdúsítással, azaz a talajvíznek a felszíni vizekből történő szabályozott táplálásával lehet segíteni. A probléma megoldása látszólag egyszerű: a fokrendszerbe beengedett vizek egy részét a talajba kell szivárogtatni. Ehhez vagy a megfelelő csatorna szakaszokon kell a kolmatált mederfeneket kikotomi, vagy - amint azt például Ausztriában a Bécs melletti Marchfeld mezőn csinálják - a duzzasztott Duna vizét az erőművek földgátjai által mentett ártérre több tíz kilométer hosszú csatornán kivezetve, frissen kotort szivárogtató tavakat kell kialakítani. Ez a megoldás azonban tartós csak akkor lehet, ha a kolmatációt el lehetne kerülni. Amint azt már említettük a mellékágak torkolati szakaszán a főmeder megfelelő kialakításával, illetve fenékpanelek segítségével olyan háromdimenziós áramlási mezőt lehet kialakítani, ami a görgetett hordalék mellékágba való bejutását megakadályozza. Ez azonban csak a mellékágak vízszállítását lécsökkentő feltöltődést akadályozza meg, a mederfenék kolmatációját okozó lebegtetett hordalék mindenképpen bejut a hullámtérre. A megoldás olyan áramlási sebességek kialakítása, amely a lebegtetett hordalék leülepedését lehetetlenné teszi. Ilyen sebességek azonban a Duna melletti kis esésű hullámtereken egyszerű csatornarendszerekben a víz folyamatos mozgásával nem biztosítható. A megoldás' az évszázados tapasztalok során Hollandiában kialakított szivárogtató rendszerek alkalmazása, a hullámtéri adottságok felhasználásával történő adaptálása. Hollandiában, amint az közismert, az ország területének igen nagy része a mélyen a tengerszint alatt és természetesen a tengerszint szabályozta talajvízszint alatt terül el. Ezen területek víztelenítését az évszázadokkal ezelőtt már a szivárgó vizek széllel hajtott malmok segítségével történő kiszivattyúzásával oldották meg. Ezen mesterséges talajvízszínt süllyesztés megfordította a talajvíz mozgásának az irányát és a mezőgazdasági termelő talajok növénytakarója alá is beszivárgott a magas tengervíz által táplált és a növények és a talaj termőképességét veszélyeztető sós tengervíz. A megoldás a bővizű folyók, a Rajna, a Meuse, a Scheidt, az Ems édesvizeinek a talajvízbe szivárogtatásával a poldereket a tengertől elválasztó területsávon a talajvizet olyan magasra feldúsítani, hogy ezen magas szintről a tenger felé illetve a polderek felé szivárogjon ez az így feldúsított és szabályozott minőségű talajvíz. A megoldás már az első évtizedekben teljes mértékben sikeresnek bizonyult. Később azonban a beszivá84
