Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
Leadbetter féle metszék módszerrel a szolgáltatható energiamennyiségek biztonsági mutatóinak egzakt matematikai statisztikai eszközökkel történő jellemzésével az optimális megoldás megválasztását biztosítja. A szimuláció és a metszék módszer hasonló módon minden környezeti probléma egzakt elemzésére is alkalmas. Például a duzzasztási szintektől függő hullámtéri vízellátás, sőt annak minden eleme ilyen módon minden szempontból pontosan elemezhető, a vízi környezet minden vízháztartási kérdése, a valószínűségszámítás egzakt módszereivel számított biztonsági mutatóival numerikusán jellemezhető. Ezen módszerrel alakítható ki az üzemvíz-csatornás erőművek árterein a klasszikus magyar ártérgazdálkodás, a fokgazdálkodás hatványozottan környezetharmonikus módszerének korszerűsített, numerikusán méretezett és folyamatosan optimális szinten üzemeltetett változata. 6.3.3.1.4. Nagyobb folyóink hajózhatóságát jellemző hidrológiai hossz-szelvények A legősibb és egyben leggazdaságosabb és leginkább környezet-harmonikus közlekedési és szállítási mód a vízi szállítás. A hajózás évezredes múltját és az emberiség történelmével párhuzamos folyamatos fejlődését az Ó-testamentumi Noé bárkája mellett az egyiptomi freskók és domborművek éppúgy bizonyítják mint az Újszövetség vízi eseményei, a dunai hajózás római kori, majd magyar történelmi emlékei, Jókai regényei, Széchenyi munkái, a magyar hajógyártás története. A vízi szállítás gazdaságos, környezet-harmonikus jellegét az a tény jelzi, hogy ugyanazon árutömeg vízi szállításához szükséges környezetszennyező, széndioxiddá elégő üzemanyag a közúti szállítás üzemanyag igényének nincs egy tizede, a vasúti szállításnak pedig alig ötödé. A vízi szállítás viszonylag lassúbb volta miatt a hajózás szállítási költségei a közúti szállításnak „csak” egy hatoda, a vasúti szállításnak a harmada, fele. A folyók a természet nyújtotta forgalmi utak. Felhasználásuk nyilvánvalóan a környezetet sokkal inkább érintetlenül hagyja, mint a folyó szélességű autópályák, vagy a terep esésviszonyait töltésekkel, bevágásokkal kiegyenlítő vasúti pályák építése, amelyekre a társadalomnak éppúgy szüksége van, mint a folyami közlekedés biztosítására. A vízi közlekedés a vízi utak karbantartását, illetve kialakítását, kapacitás növelését igényli. Már a rómaiak építettek kikötőket, több mint ezer éve kezdte meg Nagy Károly, frank császár a Duna és a Rajna hajóútját összekötő csatorna építését, Mária Terézia pedig több mint 250 éve elrendelte a Duna mellett a hajóvontató út kiépítését. Hollandiában, Franciaországban, Németországban a természetes vízrendszereket összekötő csatornahálózat már a XVIII. században kiépült. Magyarországon az első nyomtatásban megjelent vízépítési szakkönyv, amelyet Vedres István írt a XIX. század elején a Duna és a Tisza hajóútjainak összekötéséről szól. A kialakult európai víziút-hálózat néhány természetes folyószakasza azonban jelentősen akadályozta a hajózást és ennek megfelelően a múlt század elején megkezdődtek a folyók teljes hosszára kiterjedő szabályozási munkák. Elsőnek a Rajna kanya65
