Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
rulatait metszették át a folyószabályozás első mesterének, a német Tulla mérnöknek az irányításával. Az így szabályozott folyók karbantartási munkáinak tapasztalatai alapján fejlesztette tovább a folyószabályozás elméletét és gyakorlatát a francia Fargues és Girardon. A gazdaságos és környezetharmonikus vízenergia termelés kialakulásával a hajózás alapproblémája is megoldódott: a duzzasztóművek felvizén nemcsak a megfelelő hajózási mélységet biztositja az erőmű, hanem a mozgó víz egyébként disszipálódó, a medret deformáló eróziós, kinetikus energiájának kitermelésével a meder stabilitása is biztosítva van. A vízerőművek által hasznosított eróziós energia „megfékezésére” épített keresztgátak sorozata, illetve mederfenék-burkolatok nyilvánvalóan összehasonlíthatatlanul erőszakosabban teszik tönkre a környezetet és a vízi életvilágot, mint a duzzasztóművek által megemelt lelassított és romboló energiáját leadó víz. A természetes vagy duzzasztott folyószakaszok hajózhatóságát a hajózási vízmélységek jellemzik. A nemzetközi Duna-bizottságnak a Duna folyóra vonatkozó előírásai szerint a duzzasztott folyószakaszokon a európai normáknak megfelelő, 3,5 m merülésű, úgynevezett Európa-hajók részére kell a hajózhatóságot biztosítani. A duzzasztás nélküli szakaszokon szabályozási művekkel kell a 2,5 m-es merülésű hajók közlekedését biztosítani. A hajózható folyóink vízi közlekedését biztosító illetékes vízügyi igazgatóságok hajóút kitűző szolgálata általában hetente kétszer vizsgálja felül a szabályozott folyószakaszok hajóútjának helyzetét, ellenőrzi, szükség esetén áthelyezi a hajóutat kijelölő úszó bójákat, parti jeleket. A természetes vízfolyások mozgó vizének helyben és időben állandóan változó kinetikus energiája azonban a folyómedret szüntelenül alakítja, deformálja. így, különösen kisvizek esetén igen sok folyószakaszon az előírt hajózási mélység nem biztosítható, illetve a megfelelő mélység csak az előírtnál szűkebb keresztmetszetben biztosított. Ilyen esetekben a médiumok, a múlt században a napi sajtó, manapság a rádió tájékoztatja a hajósokat, közölvén a megfelelő merülési mélységet el nem érő úgynevezett gázlók, zátonyok szelvényeit és a gázlómélységeket, valamint az úgynevezett hajóútszűkületeket. Nyilvánvalóan ezen gázlómélységek a vízjárás függvényei. Adott időpontban közölt gázlómélység okozta hajózási akadályt jellemző kockázati mutató nyilvánvalóan azonos ezen gázlómélységnél észlelt vízálláshoz tartozó mutatók valószínűségi értékeivel. A szabályozott folyók hajózhatósága tehát nyilvánvalóan szintén strukturált sztochasztikus folyamat, amelyet ugyancsak a sztochasztikus folyamatok elméletének eszközeivel, a Cramér-Leadbetter féle metszékmódszerrel lehet például a gazdaságossági vizsgálatok számára numerikusán jellemezni. A hajózhatóság azonban két párhuzamos, bár különböző intenzitású, de egymástól nem független folyamatnak a függvénye. Amint azt már említettük, a szabályozott folyók stabilizációja a meder beágyazódásával, és ennek következtében a vízállásoknak, vízszinteknek trendszerű csökkenésével jár (lásd a IV.-17. és IV.-18. ábrát). A vizsgálat során ezt a két folyamatot, a^az a mederváltozást és az ettől nem független, de jóval nagyobb változékonyságú vízállások véletlen folyamatát a hajózhatóság szempontjából 66
