Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
szakaszát metsző országhatárt. A legfelső szelvény vízerőkészletét a szomszédos ország területére visszaható duzzasztással lehet felhasználni. A nemzetközi gyakorlat ilyen esetben a felhasznált szintkülönbségek arányában osztja meg mind a beruházási költségeket, mind a termelt energiát. E műveletsorozatot lehet ellenkező irányban is indítani: ilyen esetben az alsó szakasz vízenergia-készletét az alvízen, a szomszéd országban építendő erőmű közös beruházásával és a termelt energia közös megosztásával lehet hasznosítani. Az így meghatározott vízenergia értékeket a folyó mentén összeadva ezen termelhető energia hossz-szelvénye is megrajzolható. E hossz-szelvényeket összevetve az elméleti vízerő hossz-szelvénnyel reális képet kapunk a kérdéses folyóvízből termelhető, folyamatosan megújuló, semmiféle környezeti szennyezést nem okozó és minimális üzemköltséggel termelhető vízenergia készletről. A folyók említett módon szerkesztett energia hossz-szelvénye azonban esetenként átdolgozásra szorul. A természetes vízfolyások duzzasztása során ugyanis a meder méreteitől függő felszíngörbék alakulnak ki, azaz a legkisebb vízhozamokat kivéve a folyószakaszoknak így kijelölt szakaszán jelentős vízszín-esések alakulhatnak ki. Az így kialakult duzzasztási görbék elemzésével a teljes reálisan hasznosítható vízkészleteket olyan erőművek sorozatával lehet optimálisan hasznosítani, amelyek esetenként egymásra visszaduzzasztnak. Ezen optimális megoldások megkeresése azonban már nemcsak a hidrológiai és mederviszonyoktól függ. A vízerőmű helyének kijelölése után a hidrológiai folyamatoktól, a folyó esésviszonyaitól függő energiatermelési lehetőségeket tömören jellemző „kucsmagörbe” önmagában nem lehet elégséges a vízerő-hasznosítás vízjárástól függő sztochasztikus folyamatának az optimális méretek megválasztásához szükséges részletes jellemzésére. Mosonyi Emil, akit Nyugat-Európában a vízerő-hasznosítás Einsteinjének neveznek ezt már 1954-ben felismerte. Javaslatára a kucsmagörbék sorozatának a megszerkesztése alapján kijelölt duzzasztási szintek, turbinakapacitások adatpárjai által rögzített megoldásokat még részletesebben kell a hidrológiai adatok alapján jellemezni. Az észlelési időszak teljes, vagy esetleg csak néhány jellegzetes rész-időszakainak vízhozam- és vízállás-adatsorával kell ezen építendő vízerőmű üzemrendjét ellenőrizni, azaz a múltban észlelt adatsorra kell a tervezett erőmű üzemét „szimulálni”. Ezen szimuláció manuális végrehajtása igen nagy munkával járt, Mosonyi Emil és munkatársai mégis mind Tiszalök mind Kisköre estében ezen vizsgálatokat a tervezés során végrehajtották és ugyancsak hasonló idősorokkal jellemezték a Felső-Duna víz- erő-liasznosítására, hajózhatóságának biztosítására, árvédelmi biztonságának, környezet talajvízháztartásának és felszíni vízellátásának optimálására készült tervjavaslataikat. Számítógép birtokában ezen Mosonyi féle szimulációs eljárás ciklikus programok segítségével igen nagy mértékben kiterjeszthető és így minden felvetődött kérdés numerikusán, részletesen megvizsgálható. A klasszikus feladat, az energiatermelés alakulásának jellemzése a választott duzzasztási szint és a turbinakapacitások rögzítése után, a tervezett erőmű által a hidrológiai adatsor időtartama során termelhető vízenergia szimulált idősorának elemzésével oldható meg. Ez a többszörösen strukturált sztochasztikus folyamat a Cramér64
