Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
Amint azt az előzőekben megjegyeztük az úgynevezett r%-os havi, évszakos, vagy „átlagos évi tartósságú” vízhozamok ugyan önmagukban vízkészlet-jellemzésre nem használhatók, de számításuk egyértelmű és így az összetartozó kisvízhozamok teljes tartományának hossz-szelvényszerű ábrázolására felhasználhatók. A vízjárásnak az időjárás éven belüli változását követő jellege miatt célszerű lehet ezen alaphossz-szelvényeket a naptári időegységekre, évre, tenyészidőszakra, évszakokra, hónapokra külön-külön megszerkeszteni. Hiszen nyilvánvaló, hogy a hóolvadá- sos időszakok kisvizei a vízfolyás hossza mentén másképpen alakulnak mint a nyári aszályok kisvízi hozamai. Ezen r%-os átlagos tartósságú vízhozamok hossz-szelvényei tehát csak az összetartozó vízhozamok folyó hossz menti alakulását mutatják. Ezen hossz-szelvények az egyes vízhozam-nyilvántartó állomásokra vonatkozó vízkészletszámítások eredményeinek a megfelelő vízkivételi művek szelvényeire való transzformálását szolgálják. Az előzőekben tárgyalt, a vízigény mennyiségi kielégíthetőségének jellemzésére szolgáló arányszámot mutató grafikonokat koaxiálisán a folyó kisvízi hidrológiai hossz-szelvénye vízhozam-nyilvántartási szelvényeihez csatoljuk. A folyó bármely szelvényében a hossz-szelvényről leolvasható vízhozamoknak megfelelő vízigények mennyiségi kielégíthetőségének mutatószámai interpolálhatok. Az interpoláláshoz a vizsgált potenciális, vagy már ténylegesen működő vízkivételi szelvénynek megfelelő folyószakaszt határoló két vízhozam-nyilvántartó állomáshoz csatolt görbékre a hosszszelvény vonalán a vízigényt kivetítjük. A kivetítéssel kapott megfelelő két arányszám átlagolásánál célszerű a vízmérce-állomásoknak a szelvénytől mért távolságok fordított arányával súlyozni a leolvasott adatokat. Az interpolálásnál természetesen figyelembe kell venni a mellékvizek vízhozamait is, amelyeknek kisvízi értékei, legalábbis a közepes, 100 000 km2 kisebb vízgyűjtőjű folyóknál a befogadóval azonos időjárási helyzetben alakulnak ki. A mellékfolyók torkolati szelvényének ugyancsak elkészített megfelelő r%-os átlagos tartóssági görbéi, illetve e mellékvízfolyás vízhozamára vonatkozó mennyiségi kielégíthetőségi görbe adatainak figyelembevétele az interpolálás megbízhatóságát fokozza, de erre mechanikus szerkesztési, számítási módszer nem javasolható. Ezen vetítési és interpolálási módszer alkalmazható a Cramér-Leadbetter féle eljárással meghatározott, a vízkivételek biztonságát és ezáltal a vízkészletet értékelhető módon jellemző valószínűségi változóknak a vízfolyás hossza menti kivetítésére. A folyó vizhozam-nyilvántartási szelvényeihez ugyancsak koaxiálisán kapcsolható módon megszerkesztjük a LászlólTy féle vízhozam-tartóssági felület inverzét, azaz az évi ösz- szegezett vízhiányos időszakoknak a Q, vízigénytől függő feltételes valószínűségi eloszlásfüggvény görbeseregét, és mellékeljük a mellékvizek torkolati szelvényeinek is ezen grafikonjait. ev 6.43 58
