Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.1. A MAGYAR HIDROLÓGIAI ATLASZ

vízfolyás jellemző vízjárási P paramétereit a vízfolyás torkolattól mért L távolságának a függvényében ábrázoló P = f(L) 6.7 vonal. Az előzőekben arról írtunk, hogy forrástól kiindulva rendezzük az adatokat. A függvényszerű ábrázolásnál azonban célszerűbb a teljes pontossággal kijelölhető tor­kolattól mért pontos távolságokban ábrázolni a kérdéses szelvények adatait mert a for­rás, a torkolattal ellentétben nem egyértelműen rögzíthető. Számos vízfolyásnak, pél­dául a Mecsekben a Völgységi pataknak a bővizű forrásai a patakvőlgy alsóbb, mélyebb szakaszain csatlakoznak a befogadó patakhoz. A patak legfelső szakaszának vize, kis- víz idején is a patakfenék igen hosszú szakaszán, igen kicsiny fajlagos hozammal szi­várog ki a megcsapolt altalajból. Nagyobb folyók esetén a folyó tényleges legfelső sza­kaszát még nem is rögzítettük: Ruandában például több mint 5 forrást jelölnek úgy a helybeliek mint a Nílus első forrását. Természetesen a vízhálózatnak a térképén kijelölhető az a vízfolyás, amelynek „fő befogadója” a hálózaton belül a leghosszabb. Ez a rendezési elv gépesíthető. (IV.-2. áb­ra),__________________________________________ ________________________ IV.-2. ábra A történelmi, földrajzi hagyományok, esetleg a bővebb vizű források, illetve na­gyobb területű, vagy hozamú részvízgyűjtő területek miatt hidrológiai okok következté­ben a tényleges „fő befogadó”, a „fővízfolyás” a ^í^g^fö^új^l^neín a leghosszabb \ 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom