Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.1. A MAGYAR HIDROLÓGIAI ATLASZ
vízfolyása. Az összehasonlítások végett a GEO-HYDR program valamennyi vízfolyás forrásától, azaz legfelső pontjától a torkolatig számítja és feltünteti, kinyomtatja szolgáltatja a teljes vízfolyás hosszat. A fővízfolyás kijelölése után akár kézzel, akár géppel el kell készíteni a Lászlófly féle hidrológiai hossz-szelvények torkolattól mért távolságokkal megjelölt tengely beosztását. Az egyenletes beosztású tengelyen a kerekszámú távolságok számainak feltüntetése mellett berajzoljuk a mellékvízfolyások torkolatait „oldalhelyesen”. A vízfolyás vízmozgásának irányát követve a jobboldali mellékvizeket a tengely jobboldalán, a baloldaliakat a baloldalon egy-egy merőleges vonaldarabbal jelöljük. Hasonló módon feltüntetjük a vízfolyás vízmérce állomásait, völgyzáró gátjait, zsilipéit, vízkivételi műveit, stb. is. Végeredményben a hidrológiai hossz-szelvények P = f(L) függvényei Descartes féle koordináta tengelyrendszerének vízszintes, L koordináta tengelye a vízhálózat fővízfolyása „kiegyenesített” vázlatának is tekinthető. 6.1.1.2 A vízgyűjtő területek hidrológiai hossz-szelvénye A vízhálózat „kiegyenesített” vázlatát az 50-es években a vízgyűjtő területek ábrázolására is kiteijesztették: a vízhálózat valamennyi vízfolyását párhuzamos vonalakkal ábrázolták. Az egyes vízfolyásoknak a vízgyűjtő területeit olyan egyenlő dimenziójú háromszögekkel ábrázolták, amelyeknek a vízfolyást jelképező egyenesre merőleges metszetei a kérdéses szelvényhez tartozó területet szolgáltatták, adott terület-léptékkel. A vízfolyások torkolati pontjaiban a mellékpatak teljes vízgyűjtőjét lehetett a háromszög alapjának hosszaként lemérni amelyhez közvetlen csatlakozott a befogadó ezen torkolat fölötti vízgyűjtő területét adó háromszög alap. így ezen szinten mind a mellék vízfolyásnak, mind a befogadó torkolat fölötti vízgyűjtő területe és mivel a vízrendszer vízgyűjtő területe „additív” a fövízfolyásnak a mellékfolyó torkolata alatti szelvényéhez tartozó vízgyűjtő területe is lemérhető. Ezen ábrázolási móddal az egyes mellékvízfolyások másodlagos mellékvizeinek, sőt valamennyi vízfolyásnak, a legkisebbeknek is, a részvízgyűjtői és ezen részvízgyűjtők folyásirányú összegeződése igen jól áttekinthető módon rögzíthetők. (IV.-3. ábra). Ezen úgynevezett piramis ábrának a gyakorlati alkalmazásánál szúrókörzőt kell használni. Abban az esetben, amikor csak a befogadó fövízfolyás adataira van szükségünk ezen piramis ábra helyett célszerűbb a fővízfolyásnak a torkolattól L távolságban lévő szelvényeihez tartozó A(L) vízgyűjtő területeket derékszögű koordinátarendszerben A = f(L) 6.8 hossz-szelvényszerű ábrázolással rögzíteni. A vízrendszer additív területeinek összegei, a fövízfolyás minden szelvényének vízgyűjtő területei ezen A = f(L) függvényt ábrázoló hidrológiai hossz-szelvény monoton csökkenő, a mellékvízfolyások szelvényében lépcsős vonaláról közvetlenül leolvashatók (IV.-4. ábra). 18
