Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE
az utóbbi évtizedek során több - a környező országokban katasztrófákat okozó - 1965 évi dunai, 1970 évi tiszai rendkívül nagy árvizek elleni sikeres védekezések során bizonyította. A minden egyes vízügyi igazgatóság árvédelmi főosztályának egyik egysége az „árvízi hidrológiai csoport”, amelynek feladata kettős: 1. Az árvízre vonatkozó megfigyelések és mérések alapján az árvíz során folyamatosan tájékoztatnia kell a védelmi munkát irányító mérnököket az árvíz jellemző és várható adatairól, azaz vízjelző és előrejelzési feladatokat kell ellátnia. 2. Össze kell gyűjtenie, mérni és észlelni kell minden olyan adatot és jelenséget, amely az árvíz utólagos értékeléséhez és az elkövetkező újabb árvizek elleni védekezés hatásosságának a fokozásához szükséges. Ez a csoport méri tehát az árhullám összes jellemzőit, irányítja valamennyi, a gátőrházak melletti árvédelmi vízmércén, a sűrített, olykor óránkénti észleléseket, elhelyezi és kezeli a mozgatható műszereket, és végrehajtja lehetőleg naponként a folyamatos vízhozam-méréseket, hogy Hajós Sámuel példájára az újabb árhullámok „hurokgörbéit” is megszerkeszthessük. Ezen csoport szervezi meg a tetőző vízállások 200-500 m-es szelvényenkénti rögzítését és a teljes védelmi szakasz minden 50 méterenkénti pontjaiban a központilag elrendelt pillanatnyi vízszintrögzítést, majd irányítja ezen rögzített szintek pontos geodéziai felmérését. Ezen hidrológiai csoport feladata a töltésállapot alakulásának numerikus figyelemmel kísérése, a beavatkozást igénylő, veszélyesnek mutatkozój folyamatok, buzgárképződések, töltésátázások elemzése. Ezen feladatokhoz talajmechanikai, talajhidraulikai feltárásokat, elemzéseket kell végeznie. Esetleges töltésszakadáskor ezen csoportnak kell felmérnie a szakadás nagyságát, nekik kell megbecsülniük az átömlő víz vízhozamát, mennyiségét, hogy az elöntési károk megfelelően előkészített lokalizációs munkákkal minimalizálhatók legyenek. Végül, és nem utolsó sorban, ez a csoport gyűjti össze és értékeli a vízrajzi szolgálat által kiadott előrejelzéseket, illetve a védelmi szakaszra, megfelelő eszközök birtokában maga is készít speciális előrejelzéseket. Ez a hidrológus csoport tesz javaslatot a szükséges zsilipkezelésekre, az árvízkapuk lezárására, a folyami duzzasztók kezelésére, amely feladatokhoz a megfelelő segédletekkel, számítási módszerekkel rendelkeznie kell. (Szubjektív döntéseket, végső esetben, csak a szakaszvédelem vezető hozhat!) A Körösökön szerzett tapasztalatok szerint kritikus helyzetben a védekezés igen hatásos módszere az árvízi szükségtározók (amelyeket régebben „vésztározóknak” neveztek) megnyitása. Ezen igen felelősségteljes művelet igen gondos előkészítést és a pillanatnyi és várható helyzet igen pontos elemzését igényli. Végül az árvíz során gyűjtött adatok áttekinthető összefoglalása és tárolása, archiválása, az árvíz végen a „gát árvédelmi hossz-szelvényének” az elkészítése e csoportnak talán a legfontosabb feladata. Árvédelmi tevékenysége csak ezen adattárolási munka befejeztével zárható le. A felsorolt feladatok legtöbbje a védekezés helyétől és a kérdéses árvíz természetétől nagymértékben függő, egyedi feladat. Könyvünkben részletesebben csak az előrejelzési feladatokat tárgyaljuk. 192