Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE
Az árvédekezés munkáját elsősorban a „rövidtávú”, a levonuló árvíz tetőző vízállására vonatkozó előrejelzés segíti. A veszélyes árvizek tetőző vízhozamai, vízállásai a csapadék lehullása előtt nem jelezhetők előre : a meteorológusok a várható csapadékok pontosabb mennyiségi előrejelzésére még nem vállalkoznak. Az árvízveszély, amint arra az előző szakaszban utaltunk a szinoptikus meteorológia előrejelzései alapján, néhány nappal a csapadék lehullása előtt már jelezhető, de a várható árhullám tetőzésének numerikus adatai csak a kiváltó tényezők, csapadékok, a felvízen elindult árhullámok észlelt adatai alapján becsülhetők. Az árvízveszély „hosszútávú” előrejelzéseinek gyakorlati használhatósága vitatott: kétségtelen tény, hogy Franciaországban Frolov egy évvel korábban előrejelezte a Szajna 1953 évi árvizét. Magyarországon pedig az 1963 évi nemzetközi előrejelzési konferencián Wemer Kresser, a Bécsi Műszaki Egyetem professzora a vízjárási periódusok matematikai elemzéséről tartott részletes előadásában, a példaként használt dunai vízjárás periodicitásának a bemutatása során határozottan megemlítette, hogy a Dunán 1965-ben minden eddiginél nagyobb vízbő esztendőre számíthatunk. Ezt az előrejelzését - a perióduskutatás teljes elméletét bemutató és elemző cikkében - Magyarországon is közreadta (Kresser, W.: Vízügyi Közlemények, 1963/3). Pachner Csaba pedig 1969- ben az 1970-es tiszai, s 1971-ben az 1972 évi drávai árvizeket jelezte sikerrel előre. Ezen sikeres példák mellett azonban igen sok sikertelen „hosszútávú” előrejelzés is volt. A sikeresnek illetve sikertelennek bizonyult hosszú távú előrejelzések utólagos elemzése azonban semmiféle különbséget ezen előrejelzések kidolgozásában nem talált. Alapvető tény, hogy a folyók árterületeinek védelmi biztonságát az árvédelmi töltések építményeivel együtt ezen művek védőképességét biztosító árvédelmi munka valósíthatja csak meg. Az árvédelmi szolgálat munkacsoportja tudja csak elhárítani a kiszáradt töltéseken átszivárgó vizek, buzgárok, koncentrált csorgások gátszakadással fenyegető veszélyét. Az árvédelmi szolgálat feladata a legtöbb esetben csak a teljes életbiztonságot szavatoló kiürítések megszervezése is. Ezekhez a műszaki, illetve szervezési munkákhoz egyaránt a legfontosabb információ a várható tetőző vízállás, vagy vízhozam ismerete, azaz előrejelzése. A folyóink árvizei idején a hidrológia legfontosabb feladata tehát az árvíz tetőzési adatainak gyors és pontos előrejelzése. A megbízható árvízi előrejelzés csak megbízható vízrajzi észlelési adatok alapján szerkesztett előrejelzési segédletekkel, vagy gépi számítási módszerekkel készíthető. Az árhullámok levonulását a nyíltfelszíni vízmozgás hidraulikai törvényei szabályozzák. Ezek a hidraulikai törvények azonban csak akkor alkalmazhatók, ha a vízfolyás természet alkotta medrét igen részletes mederfelvételek alapján geometriailag nagy pontossággal leíijuk és ugyanígy a meder méterről méterre változó érdességét is pontosan ismeijük és a számításoknál ezen adatokat felhasználjuk. A nagyon részletes mederfelvétél és az érdességeknek a vízhozammérések és vízszínesés mérések alapján, a Chézy-Manning képlet felhasználásával történő számítása után az árhullám levonulását jellemző nem-permanens vízmozgás elemzése számítógéppel megoldható. Az árhullámok nem permanens vízmozgásának ilyen elemzése azonban előrejelzésre közvetlenül nem használható, hiszen a nempermanens vízmozgás matematikai leírásához 193
