Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE
Ezt az érdekes és minden bizonnyal a trópusi, szubtrópusi övezetekben feltűnőbb folyamatot nemcsak a Bibliából ismert József ismerte fel (Ószövetségi Szentírás, Teremtés 41), hanem az Ótestamentum prófétáinak szinte mindegyike (Ószövetségi Szentírás Izaiás 18, 5-10; Jeremiás 6, 24 és 14, 1-10) idézi. Ezen periodicitás okozta veszélyek semlegesítésére, a Biblia tanúsága szerint fel lehetett készülni, akkor a nedves időszak bőséges aratása termékeinek raktározásával, ma a nedves periódusok vizének tározókban való visszatartásával. Amint 3000 évvel ezelőtt Ős-Egyiptom baj nélkül élte túl a Bibliából ismert József által „előrejelzett” aszályt, ugyanúgy a „Sahel övezet”-nek a közelmúltbeli, 1975-1989 közötti tragikus aszálya csak Egyiptomban nem okozott problémát, mert az Asszuáni tározó tárolt vízéből pótolták az aszályos időszak vízhiányait. A mai kor vízgazdálkodási problémái és e problémák megoldásának a kérdései alig különböznek ezen ősi korszakétól. Az éltető vizet hozó árvizek pusztító hatását az észlelt adatoknak a kialakuló árvíz haladási sebességét megelőző gyors továbbításával, az adatok gyors elemzésével és így az árvíz várható alakulásának az időbeni közzétételével lehet csak kivédeni. Ezen ősegyiptomi hidrológiai tájékoztatási rendszert, amely a vízfolyásokban, esetleg a felszín alatti rétegekben már kialakult folyamat további követésére koncentrál, nevezzük „rövid távú” előrejelzésnek. A Bibliából ismert József száraz és nedves évek csoportos jelentkezésére alapozott előrejelzése az azóta eltelet évszázadok vízjárásának empirikus megfigyelése következtében a mai vízjárások hidrometeorológiai alakulását is jellemzi. Ezen folyamatokról ennél többet ma sem tudunk: amikor ezen szárazságokkal sújtott területeken hatalmas tározókat építenek ezen katasztrófák elkerülésére, csak annyit tételezünk fel, hogy a múltban észlelt periodikus jelenségek a jövőben is folytatódnak, megismétlődnek, de ezen folyamatok fizikai alapjait ma sem ismerjük és amikor ezen folyamatokra a figyelmet felhívjuk, esetleg e folyamatok numerikus jellemzésére is kísérletet teszünk, bár maguk ezen folyamatok még ismeretlenek és még meg sem indultak. Ezen előrejelzéseket, amely csak empirikus tapasztalatok alapján kísérelhető meg arra, hogy a még ki nem alakult folyamatokra felhívja az érdekeltek figyelmét, „hosszútávú” előrejelzéseknek nevezzük. A két klasszikus előrejelzési feladat, azaz a kialakult folyamat továbbhaladását követő „rövidtávú”, illetve csak a távolabbi jövőben esetleg kialakuló, de a jelen állapotban még egyáltalán nem észlelhető folyamatra vonatkozó „hosszútávú” előrejelzések mellett ma még úgynevezett „középtávú előrejelzéseket” is készítünk. Középtávú előrejelzéseknek azon becsléseket nevezzük, amelyek olyan kialakult folyamatok további idő és térbeli alakulására vonatkoznak, amelyre újabb, véletlen események hatására kialakuló folyamatok szuperponálódhatnak. így az előrejelzett értéket meghaladó, illetve speciális esetben alatta maradó észlelhető események alakulnak ki. A legjellegzetesebb középtávú előrejelzés a kisebb folyók, karsztos, vagy kavicsos vízgyűjtőjű patakok hasznosítható, kiemelhető kisvízi vízkészletének akár 30-70 napos előrejelzése. A vízigények kielégítését száraz időben is biztosító, felszínalatti készletből eredő kisvizek időbeni alakulása matematikailag, grafikusan egyaránt jól mutatható és az így megbízhatóan előrejelezhető „apadási görbe” egyben a várható vízhozamok előrejelzett alsó burkolója. Ezen előrejelzett értéket azonban a véletlen eseményként 188
