Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.1. A VÍZJELZÉS, AZAZ A PILLANATNYI VÍZJÁRÁSI HELYZET ÉRTÉKELÉSE ÉS KÖZZÉ TÉTELE
korokban, Kelet Ázsiában, a mai Korea területén a ma használt csapadékmérő edényekkel formailag szinte azonos eszközökkel mérték a csapadékot hogy ezen adatok alapján lehessen a mezőgazdaságot irányitani és adóztatni. A vízjárás mai észlelési rendszerének kifejlődése a múlt század elején indult meg: Magyarországon az első folyami vízmércéken a vízállásokat a Duna partján, Pozsonyban, Komáromban, Budán és Újvidéken épített kaszárnyáknak ivóvizet a Dunából gyűjtő katonái észlelték. Ezen észlelt vízállások napi adatait a kérdéses városokban megjelenő napilapok még aznap kinyomtatták és közzétették. így alakult ki Magyarországon a Vízrajzi Szolgálat vízjelző tevékenysége, amely igen gyorsan követte a technika fejlődését. Már a múlt században Ferenc József személyesen aláírt rendelete alapján a legfontosabb vízmérceállomások napi adatait rendkívüli, azonnal továbbítandó táviratokban küldte meg az észlelő a vízrajzi központba. A magyar rádiózás 1925 évi megindulásával szinte egyidőben a beérkezett adatok szinte azonnali közlését a magyar rádió vette át és azóta is minden nap, a déli órákban, jelenleg 13h 30'-kor közli valamennyi hajózható folyónk legfontosabb vízmércéinek aznap észlelt vízállásait. A technika fejlődését követve az országos árvédelmi szervezet az 1960-as években, a korábbi rendkívüli árvizek tapasztalatain okulva külön árvédelmi távközlési telefon- hálózatot épített ki, amelyet a vízrajzi észleléseket végző gátőrök az észlelt adatok azonnali továbbítására használnak fel. A távjelzési technika fejlődése nem állt meg és a magyar vízrajz lépést tartott ezzel: az 1970-es években előbb a szombathelyi Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, majd a Zagyva Tárná rendszeren a budapesti Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság automatikus távjelző műszerek által besugárzott vízállás és csapadékadatok alapján az igazgatóságok központjában szinkron követte a vízrendszer vízjárásának az alakulását. A legutóbbi időkben pedig már a vízmérce állomások tucatjairól az észlelt adatok „on line” számítógépre kapcsolva érkeznek nemcsak a hazai, hanem a WMO a Meteorológiai Világszervezet vízrajzi központjaiba, ahol a számítógépek azonnal „real time” az adatok értékelését is automatikusan elvégzik. Az adatok közzététele változatlanul az országok központi rádióadóin keresztül történik. Ezen vízjelzési adatokat elsősorban a folyókon mozgó hajók hasznosítják. Mivel a hajóvezetők közül sokan nemcsak a Dunán hajóznak, az egyes vízmérce-állomások nyers vízállásadatai, amelyeknek számértéke a vízmérce „0” pontjának magasságától függ, számukra nehezen értékelhetők. Ezért a vízállásértékekhez ezen rádiós tájékoztatás sajátos % értéket köt, amely az észlelt vízállásnak a jelenlegi meder állapotban most is kialakulható eddig észlelt maximális és minimális vízállások tartományán belüli helyzetéről tájékoztatja a hajósokat. A rádió ezen felül közli a hallgatókkal, hogy a hajózható folyóknak melyik szakaszán árad, melyik szakaszán apad a víz. A vízjelző szolgálat a vízrajzi észleléseken felül közli a hajóút kitűző szolgálat hajói által hetenként kétszer végzett hajóút ellenőrzés eredményeit^ azaz a vízlépcsők nélküli szakaszokon a 2,5m-nél kisebb mélységű gázlós szakaszokj pontos helyét és „gázló mélységét” valamint azokat a vízfolyás-szakaszokat ahol a hajók az átlagos 150 m-es hajózási útvonal szélességnél kisebb méretű „hajóútszűkületeken” keresztül kell haladniuk. Egyes különleges vízjárási, időjárási helyzetek, illetve különleges vízgazdálkodási feladatok speciális tájékoztatásokat igényelnek. 179
