Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
Tartalomjegyzék
hattak sikerrel. Az egyes vízrendszereknek nemcsak a hidrológiai jellege más, nemcsak „nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni” (Héziodosz), hanem a hidrológiai méretezések során nincs két adatsor amelynek hossza, megbízhatósága azonos lenne. A gyakorlati vízgazdálkodásnak ezt a problémáját oldotta meg a magyarországi II. Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása során a keretterv hidrológiai alapjainak kidolgozásával, Magyarország vízkészletének feltárásával megbízott Lászlóffy Woldemár professzor. Az országos méretű keretterv hidrológiai fejezetének kidolgozása során nemcsak az ország egészét jellemezte egy-egy műszaki hidrológiai adattal, hanem az akkor rendelkezésre álló összes információ felhasználásával valamennyi vízfolyásunk műszaki hidrológiai jellemzését tűzte ki célul. Lászlóffy professzor megfogalmazása szerint ezen vízkészlet feldolgozása során (lásd Magyarország hasznosítható vízkészletei kiadványok I. „Felszíni Vizek” című kötetét) egyesítették a földrajzkutatók hidrográfiai szemléletét a vizi mérnökök műszaki hidrológiai szemléletével Más, ugyancsak Lászlóffy professzortól eredő megfogalmazás szerint a vízjárás időbeni változásának egyetlen földrajzi pontban észlelt adatsorra koncentrált vizsgálati módszereit összekapcsolták a hidrográfia időtől független, de a területi változásokra összpontosító, földrajzi módszerekkel. E két szemléletmód, azaz a hidrológia időbeni vizsgálati módszereinek, az akkoriban hidrológiai statisztikának nevezett módszereknek és a térbeli elemzést biztosító hidrográfiának az összekapcsolása lett a modern „műszaki, földrajzi hidrológiának”, a „műszaki hidrogeográfiának” megalapozója. E két szemléletmód összekapcsolása tette lehetővé, hogy az ország minden vízfolyására, vízrajzi egységére, a vízfolyások valamennyi szelvényére, az ország nemzetközi szinten is legkiválóbb hidrológusai készítsék el minden vízgazdálkodási feladat megoldásához szükséges „hidrológiai terhelések” numerikus adatait szolgáltató segédleteket, függvényeket. Ezen segédletekből származó terhelések nemcsak egyöntetű biztonságot és egyben gazdaságos megoldást szavatolnak, hanem minden bizonnyal a lehető legmegbízhatóbb eredményeket szolgáltatják. Egyrészt ezen segédleteket az ország legkiválóbb szakemberei készitették el az egyedül nekik korlátlanul rendelkezésre álló összes információ, vízrajzi adat és fel- dolgozási módszer segítségével. Másrészt ezen igen magas színvonalú munkát nem egyetlen vízfolyás, egyetlen pontjára kellett összpontosítaniuk, hanem az egymással összefüggő vízrendszerek együttes feltárása volt a feladatuk, és így eredményeik nemcsak földrajzilag homogének, hanem ezen összefüggések felhasználásával a megbízhatóságot, pontosságot is maximálisra fokozták. Lászlóffy professzor által megteremtett „műszaki hidrológia” módszertana természetesen folyamatosan továbbfejlődött: a modem számítástechnika, a folyamatosan növekvő hidrológiai adatbázis és a csak számítógéppel megoldható egzakt matematikai módszerek bevezetése a hidrológiai méretezések megbízhatóságát tovább fokozta. A 20-25 évente megújított kerettervek készítése során az ország vízkészletének az ismételt feltárása, a fejlődésnek megfelelő szinten elkészült és az eredmények mind 1954- 62, mind 1986-94 között kiadványsorozatban megjelentek. A számítástechnika azonban ma már azt is lehetővé teszi, hogy e kiadványok segédleteit akár naponta felújítsuk. Lászlóffy professzor alapelgondolására épült és a numerikus hidrológia fejlődését folyamatosan követő MH „Műszaki Hidrológia” számítógépi szoftver és az akár na11
