Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE

egy, vagy annál több 1%-os meghaladási valószínűségű árvizet lehet észlelni. Felhívjuk itt a figyelmet arra, hogy ennél a példánál a T = 100 évet már a végtelen felé közelítő értéknek tekintettük. 5.2.2.4. Az adott valószínűségű árvizek adott n éves időszakon belül k alka­lommal való jelentkezésének a valószínűsége Völgyzárógátak tervezésénél gyakran felvetődő kérdés az egyes elemek méretezésé­nél vállalható kockázatok és az ezzel összekapcsolható optimális műtárgyméretek meghatározása. A gátkorona szintjét meghágó árvíz nem csak a természetes, de rend­kívüli árvíz katasztrófájával sújtja a tározó alvizén a társadalmat és a természetet, ha­nem a gátat átszakitva hatalmas tragédiát okozhat, amelynek pusztításában a műtárgy által tározott, sok esetben milliárd m3-nyi vizek viszik a fő szerepet. Ezen a területen tehát teljes biztonságra kell törekedni, amelynél számokkal jellemezhető kockázatvál­lalásról nem beszélhetünk. Ilyen esetben, amint azt már említettük, nagy folyók hatal­mas gátjainál, a Nílus Asszuáni gátjánál, a Niger Kaindji tározójánál, az Amazonas-on épült Itaipu vízerőműnél a normális eloszlású árvízhozamok inaximum-maximorum számítható és erre a gátak árapasztója biztonsággal méretezhető (lásd az 5.2.1.1 fejezet 5.15 képletét). Kisebb vízfolyásokon a völgyzárógát ilyen céllal megválasztott szűkületi szelvényében lévő nyereg felhasználásával, illetve a földből készülő völgyzáró gát épí­tési anyagnyerő gödrének ilyen kialakításával a katasztrofális árvizeket például a Gaja patak Fehérvárcsurgó melletti Vaskapu tározójánál a szomszéd völgybe vezetik át ki­zárva így az árvíz okozta gátszakadás lehetőségét. A Melegvíz patak gyepükajáni ár­vízcsökkentő tározója völgyzárógátja a koronájának szintjén a völgy jobboldali oldalá­nak a teraszába kotort anyaggödör e vízfolyás vészkiömlője amely a leghatalmasabb árvizeket is a völgyzárógát megkerülésével ereszti le a termett talajon a patak alvizébe. A gátkorona szintjének maximális biztonságra történő méretezésével szemben az árapasztó alvizén a völgyzárógát egyik legdrágább szerkezeti elemének, az energiatörő medencének a méretezésénél a gazdasági meggondolásoknak jelentős szerepe van. A műtárgy méretei és beruházási költségei a mértékadó árvízhozam nagyságával rohamo­san, hatványozottan növekszik. Ugyanakkor a mértékadónál nagyobb árvíz jelentkezése esetén ezen árvíz különösebb katasztrófát nem okoz, csupán a kellően nem lecsillapí­tott kinetikus energiája az energiatörő medence alvizén kisebb nagyobb kimosásokat okoz, amelyek halmozódása észrevehető módon alámosással fenyegeti az energiatörő műtárgyat, amelynek esetleges tönkremenetele anyagi káron kívül katasztrófával nem fenyeget. Az energiatörő medence alámosása a mértékadónál nagyobb árvizek levonu­lása esetén jelentkező kimosások kőszórással való korrekciójával azonban fékezhető. A leghatásosabb megoldás itt is az, hogy energiatörő medence helyett az árapasztó bukó tornyot kell építeni, mely toronyba beömlő árvízhozamokat a torony alatti csatorna ve­zeti át az alvízre, amelyben az átömlő víz kinetikus, eróziós energiáját csőturbina transzformálja elektromos energiává, amely felhasználható, vagy teljes biztonsággal diszipálható. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom