Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
Fe! vizi csúcs folytonossági (tarozás/) differencia egyenlet térfogatgorbe árvízi rész éneK in verze buköj vagy zsilipkeplet inverze Rögzített küszöbű, nyitott árapasztó bukás árvízcsökkentő tározó árhullám- transzformációjának Dt időegységgel való kézi számítása 111.-22. ábra Kézi számításnál tehát a megfelelő pontosság biztosítására a szokásos véges DT differenciáknak a töredékével kellene számolnunk, ami a kézi munkát megsokszorozza. A lépcsős függvények helyett tehát jobb a poligonnal való közelítés, azaz az integrálokat a „külső, illetve belső téglány-összeg” helyett a „trapézszabállyal” kellene közelítenünk. A feladatot a Sorrensen féle grafoanalitikus eljárással lehet megoldani. A bonyolult mechanikai feladatok megoldására a svájci Cullmann professzor dolgozta ki a grafoanalitikus szerkesztések módszertanát, ami annyiban különbözik a grafikus szerkesztésektől, hogy a jellegzetes grafikus feladatokkal ellentétesen ezen megoldandó feladat elemei skalár mennyiségek, amelyeknek geometriai értelmezésük nincsen. A geometriai szerkesztési módszerek alkalmazását a megoldandó egyenletek analitikus transzformálása teszi lehetővé. Megjegyezzük, hogy Cullmann tanítványa, a magyar Czakó professzor a Budapesti Műegyetemen igen magas szintre fejlesztette és széles körben alkalmazta mind a mechanikai feladatok megoldásában mind ezek oktatásában ezen grafoanalízis módszereit. Feltehetően az ő tanítványa volt az a Juhász József villamosmérnök, berlini professzor, aki 1933-ban a kérdéses hidrológiaihidraulikai problémával minden részletében azonos elektromos áramköri folyamat elemzésére ezt a módszert bevezette. A hidrológusok e módszert Közép-Európában és Észak-Amerikában Sorrensen nevéhez kapcsolják, a franciáknál a teljesen azonos módszert Blackmoore módszernek, az oroszok Bachtiarov módszernek nevezik. A módszert Urban és Prohaska cseh és szlovák hidrológusok a folyami árhullámtranszformációkra is kiterjesztették. A számítógépek világában a grafoanalitikus szerkesztések veszítettek jelentőségükből: a gépi módszereket a tározó méretezéssel foglalkozó fejezetben részletezzük. A szerkesztést természetesen a vizsgált belépő árhullám Qb = f(t) ábrájának a megrajzolásával kezdjük. Ezen ábrán a felrajzolt árhullámképről, vízszintes vonallal leválasztjuk az anyamederben maradó vízhozamot és ezen vízszintes vonaltól számítjuk az árhullám vizsgálandó alakzatát, azaz e ponttól indítjuk az új vízhozam-tengelyt. Ezután ezen az ábrán olyan Dt időegységet jelölünk ki, amelyeknek megfelelő időbeosz72
