Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE

nyilvánvalóan az, hogy a nagyobb árvizek a mederből kilépve a völgyekben szétterülve nagyobb mértékben lapulnak el mint a mederben lerohanó kisebb árhullámok. A nagyobb vízfolyásainknál, a torkolattól L, távolságokban lévő több mérceszelvé­nyekre számított árvízi eloszlásfüggvények alapján meghatározott p valószínűségű NQ(p,L;) árvízhozamokból kiszámítjuk a Bj(p>Lj) = NQjfp.Lj) Ä) 5.79 orografikus tényezőket és ezek alakulását összevetjük a topográfiai és klimatikus vi­szonyokkal. Ezen összehasonlításhoz kiinduló támpontot adhat Csermák Béla 50 évvel, teljes adathiány idején szerkesztett térképe, amelyet a B(p = 3%) tényezők szintvona­lainak helyzete, egymáshoz viszonyított értékei szempontjából használunk fel. A B(p,L;) tényezők abszolút értékeit azonban mindenképpen a térkép szerkesztése óta el­telt idő alatt észlelt adatok statisztikai feldolgozásával kell meghatároznunk. Az adatok feldolgozásánál azonban figyelembe kell venni, hogy az 5.79 képlettel számított B,(p,L,) tényező nem az L, szelvény x,y koordinátáit, hanem a vízfolyás ezen szelvényé­nek egész vízgyűjtő területét jellemzi. A medreket elhagyó árvizek ellapulása a nagyobb, klimatikus és topográfiai szem­pontból hasonlónak ítélhető területeket jellemző B(p) orografikus tényezőkkel nem kö­vethető. Ezen folyamatok a hegy- és dombvidékek völgyeinek meghatározott meden­céihez, természetes „tározóihoz”, ezen tározók topográfiai viszonyaihoz van kötve. Ezt az árterek által alakított tározódási folyamatot előbb empirikus úton próbálták numerizálni (Csermák 1957). 1979-ben pedig Virág Mihály az árvízcsökkentő tározók Sorrensen féle méretezési módszerének invertálásával oldotta meg ezt a bonyolult fel­adatot. 5.2.1.6.2.1. Hegyvidéki vízfolyások torzitatlan árhullámainak Virág típusú meg­szerkesztése a völgy hullámtereiből kilépő ellapult árhullámok észlelt vízhozam adataiból A természetes tavak, a széles völgyek árterületei, vagy épített tározók árhullám transzformáló hatásának a vizsgálatához a mechanika két alapegyenletének, az „anyag­egyenletnek” és a „mozgásegyenletnek” a megoldására van szükség. A vízfolyás völgye hullámterének a medencéjébe belépő árhullám Qb (t) idősorának az ismeretében a víz­folyás „ahyag egyenletéből”, azaz a vízrendszer vízháztartási egyenletéből a „tározás differenciál egyenlete” így írható: t t t J Qb (t)dt - 1 Qk (t)dt = d S(t) = S(t) - SÍt0) ‘o ‘o *» 5.80 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom