Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE

Magyarországon, 1950-es évek elején csak a nagyobb, külföldről érkező folyóinkon működtek megbízható adatokat szolgáltató vízhozam-nyilvántartó állomások. Ezért hazai eredetű vízfolyásaink árvízhozamait minden esetben valamilyen klasszikus számítási módszerrel, a racionális eljárással számították. E számításokat a helyileg illetékes Vízügyi Igazgatóságoknak, illetve azok jogelődjeinek, a Kultúrmérnöki Hivataloknak nagy tapasztalaid mérnökei készítették. Csermák Béla ezen nagy tapasztalatú kollégáihoz fordult azzal a kéréssel, hogy az Igazgatóságuk (Hivataluk) működési területe valamennyi, 100 km2-nél nagyobb vízgyűjtőjű vízfolyásának a 3%-os meghaladási valószínűségű árvízhozamát becsüljék meg, olyan módszerrel, amelyet ezek a kollégák saját működési területükön legmegbízhatóbb eszközként ők használnak.

Az adatok összegyűjtése után ezeket a p = 3%-os meghaladási valószínűségű NQ(p = 3%) árvízhozamokat Csermák Béla a vízgyűjtők A teíületeinek függvényében ábrázolta, majd ezen ábrázolást az adatok logaritmusaival kettős logaritmikus beosztású koordinátarendszeren megismételte. Az ábrázolás egyértelműen bizonyította a Myer féle elv helyességét, amely szerint az árvízhozam a vízgyűjtő terület négyzetgyökével arányos.

A Csermák féle B:l% árvízi tényező magyarországi izometrikus térképe III.-18. ábra

Az lgNQ(p = 3%), IgA koordinátarendszerben ábrázolt adatpárok pontjai azonban ezen kettős logaritmikus beosztású papíron is meglehetős szóródást mutattak. Ezért

60