Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
Az adatgenerálás kulcskérdése, a végrehajtás során a legkritikusabb és időrendben is első lépése a felszíni lefolyás ádatsorának a generálása. E feladathoz a vízgyűjtő terület egészére érvényes beszivárgási görbének és a görbe egyenletének, valamint a talajnedvesség idősorának az ismeretére van szükség. A beszivárgási görbe közvetlen megmérése adott parcellán egyértelmű feladat. A beszivárgási görbe a talaj geohidrológiai paramétereinek, a k szivárgási tényezőjének, a Vk természetes vízkapacitásának és a hk kapilláris emelési magasságának a parcellás beszivárgás méréssel való kalibrálással és verifikálással szerkeszthető meg. Az alapvető probléma azonban az, hogy a sok esetben több száz négyzetkilométernyi, igen ösz- szetett felépítésű vízgyűjtő terület teljes egészére érvényes beszivárgási görbét hogyan lehet néhány 100-300 m2-es parcellán végzett szivárgás mérések, illetve az egyes területi talajok különböző mutatói alapján akárcsak közelítőleg megszerkeszteni. Ezt a feladatot nyilván több hónapos, optimális esetben két éves, intenzív vízgyűjtő feltárással lehet megbízható módon megoldani. A legcélszerűbb egy éven keresztül a vízgyűjtő terület minden tájegységét jellemző talajokon a megfelelően megválasztott parcellákon mesterséges esőztetéssel a beszivárgási görbék sorozatát felvenni, ezeket értékelni, majd a mért görbék segítségével a teljes területre egyetlen közelítő „koncentrált paraméterű” beszivárgási görbét kell kialakítani. Ezt a görbét az észlelt csápadékok és árhullámok párhuzamos feldolgozásával kell a valósághoz illeszteni. A Vízgyűjtő feltárás második évében a teljes vízgyűjtőre alkalmazott „koncentrált paraméterű” beszivárgási görbét kell az észlelt árhullámok adataival ellenőrizni, „verifikálni”, szükség esetén javítani. A beszivárgási görbe alkalmazásához ismerni kell a vizsgált időpontbeli talajnedvességet. Ezért a vízgyűjtő feltárás során rendszeresen a vízgyűjtő terület minden egyes jellemző tájegységén mérni kell e felszíni talajnedvességet. Ezen mért talajnedvesség értékek és a megelőző időszakok napi csapadékai, hőmérsékletei közötti évszakos, esetleg havi kapcsolatait kell parciális, linearizált korrelációszámítással megbecsülni. Ezen kapcsolat alapján tehát a csapadékészlelések időszaka minden múltbeli napjára számítható a vízgyűjtőt jellemző talajnedvesség és így minden napra meghatározható az érvényes beszivárgási görbe. Az előző fejezetben többször is nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy 10 évnél rövi- debb időszakok vízhozam idősorai közvetlen statisztikai vizsgálatra nem alkalmasak, mert ezen rövid időszakok adatai sok esetben csak a hasonló hosszúságú száraz, vagy nedves évcsoportokat jellemzik és ennek következtében a teljes statisztikai sokaságnak a valószínűségelméleti jellemzésére, a jövőben várható események előfordulási valószínűségeinek a becslésére nem alkalmasak. Annál inkább felhasználhatók ezen rövidebb adatsorok a koncentrált vízgyűjtő feltárások eredményeinek kiegészítésére és főleg az eredmények verifikálására. A múltban észlelt csapadékok beszivárgó részének a meghatározására az adott időpontbeli talajnedvesség ismeretére is szükség van. Noha már a múlt század végén Bogdáníy Ödön többször is felhívta a hazai meteorológiai és vízrajzi szolgálat figyelmét ezen alapvető fontosságú hidrometeorológiai tényező mérésének a fontosságára, mindmáig ez a kérdés megoldatlan. Itt is vízgyűjtő feltárás koncentrált mérési munkáira kell támaszkodnunk. 51
