Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
eredményeket adó parciális megoldásaihoz a felszín alatti tározóknak és ezek megcsapolásainak geometriai elemei ismeretlenek. A differenciálegyenlet „a priori” megoldása helyett a folyamatok megfigyelési adataiból „a posteriori” kell a jelenséget meghatározó peremfeltételeket tömörítve szolgáltató időinvariáns függvényt kiszámítani. A vízfolyások vízjárását tárgyaló fejezet 4.3.1.1 szakaszában bemutatott módon a vízfolyások kisvízhozamainak időbeni alakulását, megfelelően végrehajtott logaritmikus korreláció számításon alapuló numerikus, vagy szemi- illetve bilogaritmikus beosztású koordinátarendszerben végzett grafikus illeszkedés vizsgálat alapján vagy negatív kitevőjű hatványfüggvénnyel jellemezzük. Ezeket az összefüggéseket rövid adatsorokból, vagy vízgyűjtő feltárás eredményeiből meghatározva a vízgyűjtő területre mértékadó hosszabb csapadék idősor felhasználásával hosszabb, statisztikai feldolgozásra alkalmas napi vízhozamidősorok szimulálására használják fel. Tározómedencék, vízkivételi művek üzemeltetésénél ezen görbék alapján előrejelzési rendszereket lehet kidolgozni. Ezeket a műveleteket a továbbiakban részletesen tárgyaljuk. Ezen összefüggések a numerikus gyakorlati feladatok megoldásának biztosítása mellett olyan információkat is hordoznak, amelyek a gyakorlati feladatok megoldásához szükséges statisztikai adatfeldolgozásokhoz egyrészt jelentős információtöbbletet szolgáltatnak, másrészt pedig ezen információk a megbízható statisztikai vizsgálatokhoz szükséges elméleti eloszlásfüggvények megfelelő megválasztását, illetve a kérdéses elméleti eloszlásfüggvény levezetését is biztosítják. A hazai gyakorlatban a legtöbb esetben a tartós kisvízi időszakok vízhozamainak időbeni alakulását az 5.214 exponenciális függvénnyel célszerű jellemezni. A hasznosítható természetes vízkészletek numerikus jellemzésénél a vízigények kielégíthetősége biztonsági mutatóinak számításánál nyilvánvalóan ezen vízigényeket a kisvízhozamokkal, azaz a felszín alatti készletekből származó vizek idősorával kell összevetni. A felszíni lefolyás viszonylag rövid ideig tartó árhullámainak a vízhozama a közvetlen vízkivétellel való hasznosítás szempontjából a vízszolgáltatás biztonságát nyilvánvalóan nem jellemzi. Ezért ezen árhullámok folyamatait a természetes hasznosítható vízkészletek jellemzésénél nem elemezzük, így ezek a folyamatok a vizsgálat végett átalakíthatok, sőt torzíthatok. A vizsgált vízfolyásnak a Q(t) vízhozamidősora tehát - a hasznosítható vízkészletek jellemzésére - átalakítható olyan 5.214 exponenciális, vagy 5.215 5.216 156
