Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
vényét csak az egyes évek maximális észlelt adatainak a matematikai statisztikai vizsgálatával lehet megbecsülni. A vízjárást generáló csapadék-események számának Poisson-i eloszlását az eloszlás ^cs(T) paraméterének a T naptári idő szerinti szabályos változása jellemzi, amely megfelelő elemzés útján a periodikus függvények Fourier sorával leírható, esetleg egyetlen szinusz függvénnyel közelíthető (lásd a 3. fejezet 3.2.11.1.3 szakaszát). Ez a gondolatmenet nyilvánvalóan, kellő hosszúságú adatsorok elemzésénél, az árhullámok X(y,T) paramétereire is alkalmazható lenne. Hosszú adatsorok esetén azonban ezen vizsgálat helyett megelégszünk az évi maximumok statisztikai mintájának az elemzésével. 5.3.2.2.1.2. Az események száma Poisson eloszlásának a használata az egyes valószínűségi változók évi összege feltételes valószínűségi eloszlásának a becslésénél A vízhiányos időszakok paramétereinek évi összegének vizsgálatánál is mód van többlet információk igénybevételére. Az év egészére vonatkozó összegek, az évi vízhiányos időszakok nagy száma következtében mindenképpen normális eloszlásúak. Az éven belüli rövidebb naptári időszakokon belül azonban a relatív vízhiányos események száma ugyan igen sok esetben Poisson eloszlású, de ezen szám, különösen rövidebb időszakok, egyes évszakok, hónapok esetén nem éri el a 15-20-at, azaz a normalitás feltételét. Ilyen esetben az összegek eloszlását a havi és évszakos csapadékösszegek elméleti eloszlására levezetett „Bernier-Fandeux féle szökési törvénnyel” célszerű becsülni (lásd a 3. fejezet 3.2.11.2.3. szakaszát). Ezen eloszlásfüggvény nemcsak elméletileg megalapozottabb az egyéb, „simuló” eloszlásfüggvényekhez képest, hanem a jelenségek Poisson folyamat jellegének felhasználása mellett, az eloszlás paramétereinek számításánál a jelenségek számában lévő információtöbbletet is hasznosítja. 5.3.2.2.2. A felszín alatti készletekből táplálkozó kisvizhozamokat jellemző időinvariáns függvények információ tartalmának a felhasználása a vízhasználatokkal kapcsolatos kockázatok becslésénél A tartós szárazságok idején, amidőn a vízigények kielégítése különleges fontosságú a patakok, folyók vize a felszín alóli talajvíz, karsztvízkészletekből származik. A vízfolyás medre, illetve a mederhez kívülről csatlakozó források ezen felszín alatti víztározókat, kavics-, homokrétegek talajvizeit, karsztvízjáratokat megcsapolják és ezek készleteit fogyasztják. A megcsapolt készletek utánpótlás hiányában folyamatosan csökkenek és a csökkenő vízkészletek nyilvánvalóan csökkenő vízhozamokat szolgáltatnak. Ezen fizikai folyamat mind a szemcsés kőzetekben mind a karsztjáratokban hidraulikai úton könnyen követhető, de a vonatkozó differenciálegyenletek numerikus 155
