Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
A Völgységi patak Bonyhád-i szelvényében az augusztusi vízhozamok „ tartóssági görbéje" amely szerint a 80%-os „ átlagos tartósságú vízhozam 0,155 m3/s III.-40. ábra A vízgazdálkodás hatósági tevékenységének történeti adatai szerint azonban ez az úgynevezett „augusztusi 80%-os átlagos tartósságú vízhozam” nem bizonyult időtálló, rögzített értéknek: volt idő, amikor „augusztusi 85%-os”, majd máskor a Júliusi 80%- os átlagos tartósságú vízhozamot” jelölték meg az öntözés szempontjából mértékadó vízkészlet értéknek. Hasonló módon hol a „szeptemberi 90%-os” hol az „éves 95%-os átlagos tartósságú vízhozammal” jellemezték az ipari vízhasználatokra mértékadó vízkészletet. A 60-as években megkísérelték ezen mértékadónak megjelölt, először a Tiszántúl öntözési távlati tervében említett vízkészletmutatónak az analitikus elemzését. Az 1946.-1952. évi aszályos periódus idején akár az augusztusok, akár a júliusok során nem 6 napos vízhiányokkal küszködtek a mezőgazdaságok. Ez idő tájt nemcsak a vízkészletgazdálkodásban hanem az általános statisztika alkalmazásában mindenütt, a meteorológiában, a népesség statisztikában egyaránt tudatossá vált, hogy az átlag csak paraméter, amely önmagában nemhogy a statisztikai sokaságot, de még a statisztikai mintát sem jellemzi. Az átlagos hőmérsékleti napok, és az átlagember éppen olyan izolált, egyedi jelenség mind a szélsőséges. Az 50-es években az így számított „80%-os átlagos meghaladási valószínűségű” vízhozamról azt állították, hogy az az „átlagos évben” jellemzi az augusztusi maximális vízhiányos időszakot, amely ekkor nem több a 31 nap 20%-ánál, 6 napnál. Lászlófly 127
