Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
Woldemár ekkor átnézte ezen számítások adatsorait és a feldolgozott több mint 30 éves adatsor augusztusi adatai között egyetlenegy „átlagosat” nem talált: az „átlagos 6 napos vízhiány egy sorozat 15-20 napos és egy másik sorozat 1-3 napos vízhiányos augusztusi adatok átlaga volt. Ez az értékelési nehézség hatványozódik akkor, amikor nem egyetlen eseményről, hanem időben lejátszódó folyamatról van szó. Amíg átlagos vízhozam egy-egy időpontban minden vízfolyásban észlelhető, átlagos vízjárású hónap, vagy év gyakorlatilag tehát nincsen. Azokban az években is bőségesen akadnak szélsőséges vízhozamok, amelyeknek például az évi középvízhozama a sokévi középhez közel van. Az a felfogás tehát, hogy az „augusztusi 80%-os átlagos tartósságú vízhozam” az átlagos évet jellemzi a gyakorlat számára semmitmondó megfogalmazás. Erre az értékre mindössze annyit lehetett mondani, hogy „sokéves tapasztalat alapján a vízfolyások vízkészletével való gazdálkodás során ez az érték látszott a legelfogadhatóbbnak” (Oroszlány István). A gyakorlati alkalmazás nehézségei ezen érték elméleti megalapozatlanságát tükrözik. A napi vízhozamok, vízállások egymástól nem független, hanem egymással szoros fizikai kapcsolatban álló adatok, amely kapcsolat másként alakul az árhullámok áradó, vagy apadó szakaszán és a kisvizeknél. Ezen bonyolult folyamat napi adatai tehát önmagukban, mint egyszerű valószínűségi változók, matematikai statisztikai úton nem értelmezhetők, nem vizsgálhatók. 5.3.1.2. A vízhasználatokat jellemző mennyiségi biztonság fogalma és meghatározása Az az általánosítás, hogy a különböző százalékos tartósságok megadják, hogy együttesen valamennyi augusztusi adatot összesítve hány napon keresztül fog majd a jövőben is hiányozni az igényelt víz, hasznosítható információt nem ad. Valamivel használhatóbb információ az átlagos tartóssági görbe alapján meghatározható „átlagos vízmennyiségi biztonság”, ami az adott Qi vízigény mellett ténylegesen kiszolgáltatható átlagos Qr(Qj) vízszolgáltatás és a vízigény hányadosa: 5.176 A kiszolgáltatható Qr(Qi,t) vízhozam a t időpontban csak akkor azonos a vízigénynyel, ha a vízfolyás Q(t) természetes hozama ezen t időpontban nagyobb a vízigénynél. Azokban az időpontokban, amidőn a természetes hozam kisebb a vízigénynél, a kiszolgáltatható vízhozam nyilvánvalóan megegyezik a természetes hozammal. (Most ismét megjegyezzük hogy a vízfolyás élő vízszükséglete, azaz a vízi élővilág minimális vízigénye az úgynevezett mederben hagyandó víz, ezen hidrológiai számítások jorán az összesített vízigény része.) Tehát a Q, vízigény esetén a t időpontban kiszolgáltatható Qr(Qi,t) vízhozam: 128
