Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
A sűrű hálózatban elhelyezhető egyszerű mérőeszközök nemcsak olcsóbbak, hanem pontosabb adatokat szolgáltatnak. A viszonylag vékonyfalú, függőlegesen a talajba hajtott műanyag csőbe cm beosztással ellátott gumicsövet eresztenek le, amelyet desztilált vízzel töltenek meg. A gumicső cm beosztása és a gumicső helyzetét rögzítő „sapka” a műanyag cső talajból kiálló magasságának megfelelően mm pontosan szabályozható úgy, hogy a gumicső beosztásának „0” kezdő pontja a tereppel színeljen. Az észleléskor kiemelt gumicsőben, tapintással észlelhető megfagyott víz cm pontossággal rögzíti a fagyott talajréteget, sőt, adott esetben több fagyott réteget is. Olvadáskor ugyanis nyilván a korábban átfagyott réteg felső része enged előbb. Ilyenkor a gumicsőben is, a kézzel tapintható megfagyott szakasz a terepszint alatt észlelhető. Újabb fagyok esetén gyakran előfordul, hogy a már megolvadt felső réteg felszínén újabb néhány cm-es fagyott talaj alakul ki. A talajfagyot észlelő hidrometeorológus ezen kettős fagyott réteget kitűnően érzékelhetően rögzíti. A telített talaj fölött tavasszal kialakuló belvízi elöntéssel kapcsolatos folyamatok követhető jellege mellett ezek a tavaszi olvadásos belvizek a mezőgazdaságot csak kisebb mértékben károsítják. A levegő és a talaj hőmérsékletének 4C°-kig való lehűlésekor az évelő növényeknek, illetve az őszi vetések csíráinak biológiai életműködése lelassul, ezek a növények úgynevezett hibernált állapotba kerülnek. Ezen állapotban a növényzet borító hótakarónak, jégnek, sőt a 4C°-nál hidegebb víz elöntéseinek a hibernált állapotban lévő növényzetre nincsen káros hatása. A tavaszi belvízi elöntések tehát mindaddig mezőgazdasági károkat nem okoznak, amíg a víznek a hőmérséklete a 4C°- ot meg nem haladja. Az olvadás után a melegedés viszonylag lassú, aminek következtében indokolható az általános nézet, hogy tavasszal csak 3-4 hétnél hosszabb vízborítás okoz mérsékelt károkat. A mezőgazdasági kultúrák nyári intenzív fejlődési időszakában ezzel ellentétben már 24 óránál hosszabb elöntések terméscsökkenést, 6 napnál hosszabb elöntések pedig teljes terménykárt okoznak. E gyors, többnyire csak néhány km2-nyi területen károkat okozó hidrológiai folyamatok is teljesen eltérőek a tavaszi olvadásos belvizek országrészeket érintő lassú regionális folyamataitól. Nyáron, a mezőgazdasági tenyész- időszakban a talajok vízkészletét a növényzet és az alacsony relatív páratartalmú levegő evapotranszspirációja viszonylag gyorsan fogyasztja. Különleges időjárási helyzetekben, hosszan tartó csendes esők után kialakuló koncentrált záporok gócpontjaiban alakulhatnak ki koncentrált belvízi elöntések, amelyek, ha idejében le nem vezetik ezeket és így a területen maradnak a záporgócnak megfelelő, viszonylag szűk területen igen súlyos mezőgazdasági károkat okozhatnak. Például 1975 júniusában Makó környékén hullott 90 min-es zápor következtében kialakult belvízi elöntés olyan mértékben tette tönkre a híres hagymaföldek termését, hogy a szaporító anyag pusztulása következtében 5 éven keresztül az ország hagyma importra kényszerült. A leírtaknak megfelelően tehát mind a folyamatok, mind az általuk okozott károk elleni védekezés szempontjából külön kell elemezni a télvégi, tavaszi olvadásos belvizek és külön a nyári záporok okozta belvizek hidrológiai folyamatait. 112
