Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.2 A VÍZHOZAMOK IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE
A vízállás-vízhozam transzformációt alapvetően befolyásoló mederváltozások ilyen alakulása csak a hitelesítési mérések időrendi sorrendben való fölrakása során tisztázható. A vízhozamgörbe szerkesztése az ilyen patakok torkolati szakaszain telepített mérceállomásain tehát teljes egészében, az adatok fölrakásától kezdve vízrajzi szakmérnöki munka. 4.2.2.3.4 A vízállás-vízhozam transzformáció instabil mederszakasz szabad szelvényébe telepített vízmérce-állomáson, az úgynevezett „k" korrekció A heves vízjárású, laza, szemcsés anyagú mederben folyó vízhozamok és vízállások kapcsolatát a rendszertelenül változó meder folyamatosan, de váltakozó jelleggel módosítja. Ennek következtében a hitelesítési mérések adatpárait ábrázoló ponthalmaz a koordinátarendszeren belül igen széles sávot fed le, és e ponthalmazon belül a mérések időpontjai sem mutatnak semmiféle rendeződést. Hasonló a helyzet olyan kisvízfolyásoknál, amelyeknek esetleg mesterségesen túlkotort medrét a kisvizek idején a növényzet benövi. Ilyen esetben ugyan a pontok mellé írott időpontok hónapjai mutatnak némi rendeződést, de ezek nem általánosíthatók. A meder benőttsége ugyanis nemcsak a növényzet naptári idő szerinti fejlődése szerint alakul, hanem azt a vízjárás maga is alakítja, illetve számos lokális jelenség módosítja. Tartós tavaszi árvizek idején a vízi növényzet másként fejlődik mint a kisvizek alatt. A vízmérce közelében egyetlen tő növénynek az elpusztulása, illetve túlszaporodása pedig a hidraulikai viszonyok paramétereit több nagyságrenddel módosíthatja. Ilyen vízmérceszelvények vizhozam- nyilvántartásának megoldása jelentős többlet teherrel jár: vagy - amint azt a 4.2.2.1 fejezetben részletesen tárgyaljuk - a vízmérce-szelvény alatt mesterséges, gondosan méretezett szabályozó szelvényt kell építenünk, vagy igen gondosan szervezett, az átlagosnál kétszer, háromszor több alkalommal végzendő hitelesítési mérésekkel kell a vízhozam-vízállás kapcsolat időben rendezetlenül történő változásait követni. A sűrűn, a t, időpontokban végzett vizhozammérések alapján ezekben az időpontokban a szelvényen átömlő Q(t,) vízhozam pontos értékét ismerjük. A napi vízhozammérés, illetve regisztrálás azonban nyilvánvalóan megvalósíthatatlan, tehát két mérési időpont között a vízhozam alakulását közvetett úton kell meghatározni. Ezen interpoláláshoz nyilvánvalóan segítséget nyújt a regisztrált, észlelt vízállások idősora, amelynek áradó, apadó jellegét nyilvánvalóan a meghatározandó vízhozamok alakították. A mérési időpontok közötti vízhozam interpoláció alapösszefüggésének a megszerkesztésére a hitelesítési mérések ponthalmazának az alsó burkoló görbéjét érdemes fölhasználni. Célszerű ezen alsó burkoló meghúzásánál a szélesen szóródó ponthalmaz alakját követni figyelembe véve azt, hogy a vízállás-vízhozam közötti kapcsolatot, a meder, illetve érdesség változások mellett az instabil szabályozó, kontroll szakasz hidraulikai viszonyai szabályozzák, aminek megfelelően e kapcsolatot alulról homorú, monoton növekvő görbe jellemzi. Ezen határgörbéről, az észlelt H(t) vízállások függvényében leolvasható CMH(t)} vízhozam értékek tehát a reális, valós, keresett Q(t) értékeknél nagyobbak, hiszen a ponthalmaz alsó burkolójárói leolvasott Q vízhoza77
