Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.2 A VÍZHOZAMOK IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE

mokhoz a legkisebb vízállás tartozik. Ezen fiktív Qf{H(t)} vízhozamidősor, a H(t) vízállásidősorral párhuzamosan ábrázolható (II-22. ábra). Az ábra rajzain föltüntettük a mérési időpontokat. A t, időpontokban megmért Qm(t,) vízhozamok pontos értékeit az ábra harmadik sávjában ábrázoltuk. Ezen pontos Qm(t,) vízhozamok és az azonos időpontokban észlelt, regisztrált H(f) vízállásokhoz tartozó, a burkológörbéről leolvasott Qf{H(tj)} értékek hányadosaként minden t, időpontra meghatározható ezen időpontban érvényes k(tj) korrekciós szorzó:

Q~(0

Qr[«(‘.)]

(4.52)

Ezen t, időpontokhoz kötött k(t,) korrekciós tényezőkkel szorozva a t, időpontok fiktív Qf{H(ti)} értékeit, az egyértelmű egyszerűsítés után a pontos értéket kapjuk visz- sza. Két egymást viszonylag rövid idővel követő t„ f+i mérési időpont között, amennyiben ezen méréseket azonos jellegű vízjárási helyzetben, például áradó vízállások idején végezték, a meder alakulása egyirányú kellett, hogy legyen. A mederváltozások mértékét a tj, tj+i időpontokban rögzítő k(t,), k(ti+)) korrekciós tényezők interpolált k(t) értékei a t, < t < tj+i időtartományban ennek megfelelően szintén egy irányban változhattak. A k(t) korrekciós tényezők

k(t) = f(t) (4.53)

idősora tehát a k(t,) értékek közötti interpolálással megrajzolható. Ezután a Q(t) valós vízhozam-idősor a fiktív Q({ H(t)} vízhozamidősor és ezen k(t) idősor szorzatfiiggvé- nyeként számítható. Azaz a

H(t) -» Q(t)

illetve Q(t) = A|H(t)j (4.28)

vízállás-vízhozam idősor transzformációt az alábbi szimbólumrendszer rögzíti:

Q(t) = k(t)-Qf[H(t)] (4.54)

ahol Qf(H) = sup[Qm(t,),H(t,)] (4.55)

a Q(ti), H(ti) hitelesítési mérések adatpárait ábrázoló ponthalmaz folytonos és sima alsó burkolója és a

k(t)

<U)

Qf[H(1)]

(4.56)

78