Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE

Fazekas-féle adagoló

(Eszéky - Zsuffa: Vízgyűjtőterület hidrometriai feltárása, 32. old)

77.-77. ábra

4.1.1.5 Mérési módszerek különleges körülmények között

A sebességmérő szárnnyal végzett mérések tárgyalása során említettük, hogy a magas hegységek bővizű, sebes patakjaiban a vízmélység sok esetben a 40-50 cm-t sem éri el. Ilyen vízfolyásokban, a tarázó mérések pontosságát az újonnan gyártott kis átmérőjű, de viszonylag nagyobb indulási sebességű szárnyakkal biztosítani lehet Nálunk Magyarországon az egyik legjelentősebb mérési probléma ezzel éppen ellentétes: viszonylag nagy vizhozamú belvízi csatornáinkban a víz sebessége olyan kicsiny, hogy a legérzékenyebb sebességmérő szárnyak sem mozdulnak meg benne. A hazai viszonyok között igen nagy fontosságú belvizgazdálkodás számára alapvető belvízi vízhozamok mérésére Dávid László szerkesztette meg az úgynevezett buborékos vizhozammérőt (1977).

A mérés során flexibilis, sűrűn perforált műanyagcsövet fektetnek a kijelölt, a vízfolyás mozgására merőleges, szelvény fenekére. A perforált csőhöz semleges gázt, komprimált levegőt, oxigént, vagy széndioxidot tartalmazó, nagynyomású palackot csatolnak. A szelvény középpontja fölé, a szelvény L szélességének megfelelő magasságra erre a célra kialakított emelő szerkezettel, földről kezelhető, széles látószögű fényképezőgépet emelnek. A mérés a gázpalack megnyitásával kezdődik, amelynek

32