Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE

képlethez jutunk, ahol a QIC2 hányados a hígulás mértéke, azaz az a szám amely azt mutatja, hogy a beadagolt oldat töménysége az összekeveredés után hányszorosára hígult. Ezt megszorozva a beadagolt oldat mennyiségeve! megkapjuk a keresett ismeretlen mennyiséget. E statikus példával teljesen azonos módón vezethető ie a hígulásos vízhozammérések mérési és számítási módszere. Legyen az ismeretlen Q vízhozamú folyó sókoncentrációja C0. A vízfolyásban tehát

G0j

r 31

„lm

: Qi| 1'

r p 1

ni

(4.11)

ismeretlen mennyiségű sótranszport áramlik. Adagoljunk folyamatosan a patakba C,

m

koncentracioiu. q,í---! S

hozamú sóoldat-hozamot. Ezt követően a patak azon szelvényéből - ameddig a patak ismeretlen vízhozama és a folyamatosan adagolt C, koncentrációjú oldathozam már tökéletesen elkeveredett - vegyünk mintát és határozzuk meg annak C2 koncentrációját. A vízfolyásba juttatott

f g] rm3l

— 1 = Hl!---r p 1

C' I ®

* ^1 0

J_ s J j s

Lnr j

ismert mennyisegű sótranszport a mintavétel alapján így alakítja a patak megmért C2 sókoncentrációját:

c _ G0 -1-G, _ Q• C0 +q C, Q + q, Q + q,

azaz Q C2+q, C2 = Q C0+q, C]

illetve Q' (C2 - C„) = q, • (C, - C2)

ahonnan az ismeretlen Q vízhozam

Q = Qi

(c,-c2)

(c;-c0)

Amennyiben a patak eredeti C0 sókoncentrációja C„ = 0 volt, úgy

n C'.

Q = qi —-fii

(4.12)

(4.13)

(4 14)

29