Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE
Amennyiben pedig a qi érték a Q-hoz képest elhanyagolható Q = q, ~ (415) '-'2 képlethez jutunk, ahol a C, /C2 hányados a hígulás mértéke, azaz az a szám amely azt mutatja, hogy a beadagolt oldat töménysége az összekeveredés után hányszorosára hígult. Ezt megszorozva a beadagolt oldathozammal megkapjuk a keresett ismeretlen vízhozamot. A mérési tartományokat és pontosságot tehát a Ci/C2 hígulási mérték laboratóriumban meghatározható maximális aránya határozza meg. Konyhasó esetén ez az arány, elektromos vezetőképesség-méréssel végezvén a töménység analízist, 1 10000 Azaz 1 cm3/s legtöményebb oldat adagolásával maximálisan 10 1/s vízhozamot mérhetünk meg. Mivel 20 cm3/s oldatadagolás esetén percenként 1,2 1 sóoldatot kell a patakba adagolnunk, a helyszínen kevert 20-30 literrel az adott határok közötti vízhozam-mérés lebonyolítható. A franciák, akik a hígulásos méréssel több nagyságrenddel nagyobb hozamokat mérnek konyhasó helyett nátrium-kromát oldattal dolgoznak. A kromát esetében a Cj/C2 hígulási arány fotókolorimetriás titrálással numerikusán kimutatható maximális aránya az 1 > 1000000 értéket is eléri és így 50-100 cm3/s oldat adagolással a 10 m3/s nagyságrendű hozamok is mérhetők. E nagypontosságú mérések alkalmazásánál a becsült vízhozamokhoz alkalmazkodó adagolási előírások megtartásával a víz oldott kromáttartaima a vízminőségi normáknak megfelelő legalacsonyabb érték alatt marad. A mérés két kényes pontja a tökéletes elkeveredés biztosítása és a pontos oldathozam adagolás. Az elkeveredést előzetesen fluoreszcein oldattal való festéssel ellenőrizzük. Az elkeveredés abban a szelvényben elfogadható, ahol az átfolyó festékanyag teljesen egyenletesen, minden felhősödés, árnyalatok nélkül úgy színezi a vizet, hogy a színeződés még az áramlás irányát sem mutatja. A festéssel még azt is ellenőrizni kell, hogy a kiválasztott, kijelölt elkeveredési szakaszon a festékanyag, és így a sóoldat nem marad e vissza. Az ilyen pangó szakaszokat a patakban a mederszakasz beszűkítésével ki kell küszöbölni. A festéses próbát többször megismételve meg kell mérni az impulzusszerűen adagolt festékhullám első elemének a mintavételi szelvénybe való érkezésének és az utolsó festékelem távozásának az idejét. Az adagolás megkezdése után az első mintát csak azután szabad venni, miután az adagolás kezdő időpontjától eltelt annyi idő, amennyi ahhoz szükséges, hogy az impulzusszerű festékhullám utolsó eleme is áthaladjon a mintavétel szelvényén.(II.-H). ábra) Nyilvánvalóan ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyenletes oldatadagolás esetén a mintavétel szelvényében a permanens állapot kialakuljon. Az első, a vízfolyás középvonalából való mintavétel után még 14 további mintát kell venni rendre a meder jobboldali széléről, közepéről, és bal oldaláról. A mintákat gondosan azonosítani kell, hogy a laboratóriumi mérések során ellenőrizni lehessen az egyenletes elkeveredést, illetve a mintavétel kezdetén a töménység permanens jellegét. A mintavételt az adagolás után, a festés során meghatározott odaérkezési idő leteltével mindenképpen abba kell hagyni. Az adagolásra számos berendezést alkalmaznak. Az úszós, szelepes berendezés csak 1 cm’/s-nál kisebb oldathozamok adagolására alkalmas. A franciák három tartályos túlfolyó bukó berendezése pedig rendkívül terjedelmes Az ideális adagolót a 30-as évek vége felé az újabbkori magyar hidrometria zseniális mestere, a vízrajzi szolgálat ké30
