Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
3.2.1» A C SAPADÉKMÉRŐ ÁI.LOMÁSHÁLŐZAT SÍ RÍ SÉGE ÉS ENNEK OPTIMÁLÁSA A geostatiszlika módszerei és alkalmazásuk az hidrometeorológiai és hidrogeológiai tényezők földrajzi pontok szerinti rögzítésére. Az időjárási jellemzőknek az egyes területekre mértékadó értékeit a meteorológiai gyakorlat évtizedek óta az egyes állomásokon észlelt adatok alapján különböző interpolációs módszerekkel számítja. Mind a Thiessen féle poligon módszer, mid a háromszög módszer alkalmazásánál, mind pedig az izovonalak megrajzolásán alapuló területi súlyozott átlagok számítása során föl kell tételeznünk, hogy a mért értékek teljesen pontosak és közvetlen környezetüket csak a vizsgált ponthoz legközelebbi két állomáson mért adatok jellemzik. Az időjárási elemek, a csapadék, hőmérséklet, a hidrogeológiai tényezők, talajnedvesség. szivárgási tényezők, talajvízszint, a vízminőségi jellemzők, valamint ezen valószínűségi változók statisztikai mutatói azonban térben és időben egyaránt erősen változékony sztochasztikus folyamatnak az elemei, amelyek mért értékeit is terhelhetik a véletlen jellegű mérési hibák. Az egyes földrajzi pontokat jellemző statisztikai mulatókat tehát az összes rendelkezésre álló információnak, az. észlelt adatok teljes, térben és időben változó valamennyi adatának statisztikai mintájából kell becsülnünk. Ezen komplex feladat nyilván csak most. a gépi számítástechnika alkalmazásával oldható meg. E bonyolult számítástechnikai feladat megoldására az. 5<)-es években. Dél- Afrikában. a bányászatban bevezetett statisztikai módszert, a Kriging eljárást vezették be a hidrometeorológia felszín alatti folyamataira vonatkozó észlelések értékelésére. A Dél-Afrikában Krige bányamérnök által bevezetett statisztikai eljárást G. Matheron francia matematikus értékelte és publikálta, majd a felszín alatti vizek vizsgálatára e módszert Dr. Bárdossy András oki. matematikus, a Stuttgarti egyetem hidrológia professzora terjesztette ki. A feladat azon Z(u) eseményfüggvénynek a megbízható becslése, amely a vizsgált terület bármely u pontjához a vizsgált valószínűségi változót, vagy annak statisztikai paraméterét. Z(u)-t szolgáltatja. Az alkalmazott módszereket különböző statisztikai föltételekre alapozzák. Az. úgynevezett másodrendű stacionaritás hipotézise az alábbi két föltev ésen alapszik: 1. A Z(u) esemény-függvény várható értéke az egész tartományon belül állandó, azaz I-[z(u)] = ,n 137
