Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
Európa legnagyobb része az úgynevezett mérsékelt égöv éghajlati zónájához tartozik. Ebben a zónában az időjárást jellegzetes csapadékos időszakok nem jellemzik . Bár a tavasz, a kora nyár általában itt is csapadékosabb, mint az augusztus, de az egyes évek időjárása gyakran ezen átlagos viszonyokkal ellentétesen alakul. A csapadék jelenségeket szabályozó légtömeg cseréket ugyanis itt. ebben az éghajlati zónában nem csak a Nap sugárzásának a Föld forgásától függő eves periódust! intenzitása alakítja. A mérsékelt égöv jellegzetes eleme a ciklon-tevékenység, amelynek bonyolult mechanizmusa éghajlati zónánkat jellemző időjárási front-tevékenységnek a forrása. / 36. ábra A naptevékenység a sarkkör közelében A földünk gömbalakjának geometriailag könnyen leírható következménye, hogy a Föld pólusaitól nem nagy távolságra, ott ahol téli minimális deklináció idején a nap már nem is látható, illetve a nyári maximum idején a nap nem nyugszik le. a napsugárzás intenzitásának területi csökkenése igen nagy arányú (36. ábra). A gyors sugárzós-csökkenés miatt ezen „sarkkör” mentén a viszonylag meleg és viszonylag nagyon hideg levegő tömegeknek éles határfelülete alakul ki. A sugárzás különböző intenzitása Fölhívjuk a figyelmet a meteorológia két alapv ető elnevezése közötti különbség tétel jelentőségére. Éghajlati zónának azonos meteorológiai paraméterekkel, azonos, hőmérsékleti. légmozgási, csapadékjárási mutatókkal jellemzett területet nevezzük, és ezen mutatók összessége e terület éghajlatát jellemzi. Időjárás alatt pedig mindig egy egy földrajzi pontban a pillanatnyi légköri viszonyok összességét értjük. 107
