Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
Ennek az úgynevezett főim hatásnak a numerikus követése is lehetséges. Ezzel a számítással a jellegzetes irányú nedves levegőt szállító szeleknek kitett ellentétes hegyoldalak eltérő vízháztartási viszonyai jól jellemezhetők. Sajátos csapadékjárás jellemzi a Földközi tengeri, úgynevezett mediterrán éghajlatot, amelynek különlegességeire már az Ókorban fölfigyeltek: Az Ószövetségben olvashatjuk hogy:„Féljük az Urat, a mi Istenünket aki megadja nekünk a korai és a kései esőt a maga idejében.” (Jeremiás. 6.24) A teológusok és a geográfusok egyetértenek abban, hogy a korai eső alatt Jeremiás az őszi mediterrán esőket, a kései alatt a tavasziakat érti. Ősszel ugyanis a hőmérséklet csökkenésével a kisebb fajhőjű talajjal fedett szárazföldek hamarabb lehűlnek, a magasabb fajhőjű tengervíz tovább tartja a meleget. Ennek hatására a tengerek főlőtt alakulnak ki a fölszálló áramlások, alacsony nyomású gócpontok, a szárazföld fölött pedig inkább a leszálló áramlás, a magasabb nyomás az uralkodó. A viszonylag zárt Földközi tenger partjainál azonban az úgynevezett kontinentális hatást a közrefogott tenger mérsékli és ennek következtében a tenger fölött kialakuló csapadékfolyamatok a partok mögé is behatolnak. A szárazföld felé áramló páradús meleg levegő jellegzetes tartós, de viszonylag kisintenzitású őszi esői ezen Mediterrán éghajlati zóna jellegzetessége. Tavasszal a folyamat ellentétes: az alacsony fajhőjű szárazföld a tenger vizénél hamarabb melegszik föl. A szárazföld fölött fölmelegedő levegő fölfelé áramlik, és a kialakuló szárazföldi alacsony-nyomású körzetek felé megindul a hidegebb, de páradús tengeri levegő. A hideg levegőtömegek előbb fölmelegedve, majd a tenger felől érkező újabb hűvösebb levegőtömegek által magasba kényszerítve harmatpont. fagypont alá hűlve nagy intenzitású záporokkal alakítja ki a Mediterrán térség jellegzetes „kései” esős évszakját. Az óceánoktól, tengerektől távoli „kontinentális” klímavidéken a téli lehűlés lefelé szálló légáramlatai magasnyomású légköri képződmények kialakulását és ezek hónapokig tartó uralmát biztosítják. A kontinentális zónát tehát igen kevés téli csapadék, hó jellemzi. Például Mongóliában a -35. -40 C° hideg, de szinte teljesen szélmentes teleken az ország élelmezését biztosító marhacsordák az alig 2-4 cm-es hótakaróval fedett legelőkön megtalálják élelmüket, a kevés hóban pedig ivóvizüket. A kontinentális éghajlatot a tavaszi fölmelegedéssel járó szeles időszak és az ezt követő tavaszi csapadék jellemzi. A nyár során, a tengerektől való nagy távolság miatt, a csapadékosság csökken, ami szemiarid mezőgazdasági termelési viszonyokat alakít ki. A Mediterrán klíma zónához hasonlóan az eredményes mezőgazdaság öntözést igényel. 106
