Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)

1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA

A mértékadó árhullámképet célszerűbb valamelyik valóságos árhullámkép alapján megszerkeszteni, úgy, hogy a csúcsértékhez most is például az 1%-os meghaladási valószinüségü NQ árviz1%

hozamot rendelünk és a vizhozamordináta értékeket is ilyen arányban megnyujtjuk. Célszerű ilyenkor a Qmax tetőző vízhozam és a V árviztömeg közötti

QmaX = f(V) (100)

kapcsolat alapján a szerkesztett "megnyujtott” árhullám tömegét ellenőrizni, illetve ha szükséges, az árhullám áradó és apadó ágát megfelelően torzítani.

Az árvizviszonyok jellemzése a vízfolyás egészére (Az árvízi hidrológiai hossz-szelvény)

A nagyobb vízfolyások hosszabb múltú állomásai adatsorainak kölcsönös ellenőrzésén kívül a kisebb, részletes vagy teljes adathiányos vízfolyások hidrológiai hossz-szelvényének megszerkesztése is megbízhatóbb középvizhozam és árvizhozam becsléshez juttat bennünket.

Pédaként a Csele patak (63. ábra) hidrológiai hossz-szelvény ének szerkesztését mutatjuk be.

1. A középvizi hidrológiai hossz-szelvény adatait a fajlagos lefolyás sokévi átlagát ábrázoló Lászlőffy féle térkép alapján a vízgyűjtőterületekből könnyen becsülhetjük.

Első lépésként a grafikon vízszintes, tengelyén a torkolattól mért távolságokat kell felmérni. Erre a tengelyre be lehet jelölni a mellékvizfolyások-torkolatát. Így ez a vízszintes tengely gyakorlatilag a kérdéses vízfolyásnak "kiterített", "kiegyenesített" térképe lesz.

2. Mivel a KÖQ értékeket a vízgyűjtő nagyságából becsüljük, célszerű az

F = f(L) (101)

összefüggést (ahol F a vízgyűjtőterület km^-ben) is megrajzolni, például az ábra alsó részén.

137