Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
A "kiterített" vízhálózati térkép a "stacionált" vízfolyás-hosszat ábrázoló vízszintes tengelyének adatait 1:10000 esetleg 1:25000 méretarányú térképről kell lemérni. Ezt a munkát azonban a VITUKI az ország szinte valamennyi vízfolyására elvégezte. A térképről leolvasható valamennyi jellemző földrajzi adatot a gyakorlat szempontjából még jelentős legkisebb egységekre szétbontva Magyarország Vízrajzi Atlasza 1. sorozat Folyóink Vízgyűjtője cimü kiadványaiban táblázatos formában közreadta. A XXVIII. táblázat a fenti kiadványsorozat 9. kötetéből a Csele patak adatait mutatja. így a hidrológiai hossz-szelvény két "segédábrája" a "kiterített" vízhálózat és a vigyűjtőterűletek rajza könnyen megszerkeszthető. A vízgyűjtőterület ábrája nyilván a forrástól a torkolatig emelkedő, lépcsős ábra. A mellékvizek torkolatánál a mellékpatak torkolati vízgyűjtőjének megfelelő ugrás van, két mellékvizfolyás között pedig a fővizfolyáshoz közvetlenül csatlakozó vízgyűjtőknek megfelelően a vonal emelkedik. A legtöbb esetben ezt az emelkedést lineárisnak vesszük. Ha két vízfolyás között vizmérceszelvény van, akkor az adatokat itt is számítjuk és felrakjuk. Ennek általában az a következménye, hogy a vízgyűjtők vonala ebben a pontban "törik". 3. A vízgyűjtőterület ábrájából leolvasott vízgyűjtőterület és a Lászlóffy féle térképről az egyes kérdéses szelvényekhez tartozó vízgyűjtőterületek egészét jellemző fajlagos lefolyások szorzatai adják a megfelelő KÖQ értéket. Ezeket az értékeket mindig legföljebb 2 számjegyre kerekíteni kell, hogy a becslés jelleget hangsúlyozzuk. A KÖQ = f(L) ábra tehát szintén forrástól torkolatig emelkedő lépcsős ábra. A mellékvizfolyásoknál jelentkező lépcsők nagysága a mellékvizek középvizhozamá- val megegyezik. A hossz-szelvény szerkesztésénél az eseLleges vizmérceállomások adatait természetesen felhasználjuk. Felhívjuk a figyelmet a VITUKI tanulmányok Kutatások című könyvsorozat 10. kötetére, amelynek címe "Adatgyűjtemény Magyarország felszíni vizeiről". Ebben a könyvben 47 állomásról részletes hidrológiai adathalmazt találunk, további 344 állomásról pedig az 1962-ben becsült un. jellemző vízhozamokat, ezek között a középvizhozamot is. (XXIX. táblázat) A táblázatból kiemelt adat jó támpontot nyújthat a hossz-szelvény szerkesztéshez. (Ezeknek az adatoknak nagy része éppen a a fenti képletek felhasználásával hidrológiai analógiái utón született.) Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy ez a könyv már több mint 10 éves. Az egyes állomásokon azóta gyűjtött adatok esetleg lényegesen pontosabb eredményre vezethetnek. Egy vízfolyáson vagy egy vízrendszerben levő több vízmérce állomás középvizhozamát a hidrológiai hossz-szelvény "automatikusan" összehasonlítja. A lejjebb fekvő állomás középvizhozama meg kell, hogy eggyezzék a felső állomáson átfolyó közép- vízhozam és a két állomás között csatlakozó területek középvizhozamának összegével. Eltérés esetén mérlegelnünk kell, hogy vagy gondos vizsgálat után valamelyik állomás középvizhozamát módositjuk-e (például a vizhozamgörbét javítjuk, vagy a rövidebb-hosszabb adatsor középértékéből való sokéves középvizhozamra való átszámítást módosítjuk) vagy a köztes területek fajlagos lefolyási értékét kell-e javítanunk. A szelvények számított és kerekített értékeinek kölcsönös ellenőrzésére célszerű a kerekített középvizhozam és a vízgyűjtőterület hányadosaként adódó KÖq fajlagos vízhozamot is kiszámítani és ábrázolni. Ez az érték egy másik segédtengely beosztásának felhasználásával (esetleg más színnel) ábrázolható. Az igy készített KÖq = f(L) (102) ábra és a Lászlóffy féle térkép összevetésével szerkesztésünket ellenőrizhetjük (64. ábra). Megjegyezzük még, hogy elkészíthető az évi középvizhozamok eloszlásfüggvényéből a p = 1% p= 50%-os valószínűségű középvizhozamok hidrológiai hossz-szelvénye is, amelyet elsősorban tá- rozási vizsgálatoknál használunk. Kisebb (adathiányos) vízfolyások árvízi hidrológiai hossz-szelvénye az előzőekhez hasonlóan készül. A szerkesztéshez most is el kell készíteni a vízfolyás "kiterített" vázlatát, amely az ábra abszcissza tengelye és el kell készíteni a kiinduló adatoknak, az F vízgyűjtőterületnek a "hosszszelvényét" . A példa most is a Csele patak, amelynek árvízi hidrológiai hossz-szelvényét a 65. ábrán mutatjuk be. 1. Az ábra alsó két vázlata - a "kiterített" vízrendszer és a vízgyűjtőterület hossz-szelvény azonos a 64. ábra megfelelő részével. 2. A szerkesztést először az esetleges vizhozamnyilvántartó állomás vagy állomások árvízi adatainak statisztikai feldolgozásával kezdjük és ez alapján (vagy az adatgyűjtemény alapján) a mérceszelvény vonalában a p = 1, p = 3, p = 10 és p = 50%-os meghaladási valószínűségi értékeket a választott mértéknek megfelelően felrakják. 138
